A 2022-es polgári esztendőben január 16-a estétől január 17-e napnyugtáig tart Tu Bisvat, azaz a fák ünnepe vagy más szóhasználatban a fák újéve posztbiblikus zsidó ünnep.
Hayim Halevy Donin (1928-1983) amerikai orthodox rabbi „Zsidónak lenni” című alapvetésében – legutóbbi magyar nyelvű kiadás: Göncöl Kiadó, 2004 – az alábbiakat írja az ünnepről:
„Hámisá Ászár BiSvát vagy Tu BiSvát, svát 15-e az a nap, amelyet a Misná a fák újéveként említ. Ettől a dátumtól számítják a fa gyümölcsének tizedével és hasonló törvényekkel kapcsolatos időpontokat. Az ünnephez egyetlen szokás kapcsolódik, az Izraelben honos gyümölcsök evéséé. Ilyenkor szokták például a nem túl közismert szentjánoskenyeret – bokszert – is enni. Egyes helyeken szokás ezen a napon tizenötféle gyümölcsöt fogyasztani.”
Izraelben ekkor ültetik a fiatal csemetéket, ezért az ünnepet szokás az ültetés ünnepének (hág hánotéá) is nevezni. E szép szokást Zeév Jeávec író, tanító és rabbi vezette be, mikor Zihron Jáákov mosávban (kibuchoz hasonló izraeli települési forma, megj. RM) 1892-ben először ültetett fákat tanítványaival e napon. A fák ültetésnek azután a Keren Kájemet Lejiszráél (Zsidó Nemzeti Alap) tevékenysége nyomán egész “kultusza” alakult ki már azóta. Bölcseink is nagy jelentőséget tulajdonítottak a fák ültetésének. Izraelen kívül az éghajlattól függően másképpen ünnepelnek: pl. Magyarországon gyümölcsökkel és a természetvédelemmel való foglalkozással ünneplik meg a fák újévét. Az ünnephez nem kapcsolódik munkavégzési tilalom, a legfőbb előírás ezen a napon, hogy minél több gyümölcsöt szokás ekkor fogyasztani. Főleg olyan gyümölcsöket eszünk, amelyek a Szentföldön is őshonosak, s amelyeket már a Tóra is említ, például szőlőt, fügét, datolyát, gránátalmát, olajbogyót. A Tu Bisvat esti étkezést „tu bisvati szédernek” is szokás említeni, Ezt az alkalmat nem köti annyi előírás, mint a pészah estéjét, elnevezése is csak a közös étkezésre utal, nem a széderi szertartás bonyolultságára. Kabbalista tradíció, hogy gyümölcsöket és olajos magvakat együnk tu bisvátkor.
A kabbalizmus szerint a különböző fajta gyümölcsöknek különböző spirituális jelentőségük, függetlenül attól, hogy szárítottak vagy frissek az alábbi sorrendben kell enni őket:
- Gyümölcsök és magvak, amiknek külső héjuk kemény és/vagy nem ehető, viszont belsejük puha és finom képviselik a legmagasabb szintet. Pl.: narancs, banán, dió, mogyoró, pisztácia. (Ide tartoznak természetesen azon citrusfajták is, amiknek egészük ehető pl. etrog)
- Gyümölcsök és magvak, amik kívül puhák és ehetőek, belső részük viszont kemény, mint a datolya, sárgabarack, olajbogyó, afarszimon (khaki szilva) tartoznak a második szinthez.
- A harmadik szint pedig azon gyümölcsöké, amiket teljes egészében elfogyasztunk, például a füge, málna, ribizli és hasonló gyümölcsök.
A kabbalista tradíció azt tanítja, hogy ha a gyümölcsöket ebben a sorrendben esszük, akkor kapcsolatba kerülünk az Élet fájával, amit Isten ültetett az Édenkertbe, ahová Ádámot és Évát is teremtette. A sorrend fontos jelentése, hogy eljutunk a külső valóságtól a különböző szinteken át a végső, legbelső negyedik dimenzióig, amit ebben az esetben a gyümölcsök illata képvisel.
Mindenkinek szép ünnepet és jó falatozást kívánok!
(A már említett Donin könyvön és internetes szócikkeken kívüli forrás dr. habil Oláh János: JUDAISZTIKA I. című egyetemi jegyzete.)