A megszólításról!
Mózes Harmadik könyvét olvasóknak feltűnik, hogy a az וַיִּקְרָא „Szólította” szóban az utolsó betű: „ א „ kisebb mint a szó többi betűi. Ennek több magyarázatát ismerjük.
A szó: „וַיִּקְרָא” („és szólította”) „א” betű nélkül וַיִּקְרָ „lehűlést” jelent.
Az egyik Midrás magyarázat ebből a megfigyelésből ered. Mózesnek rosszul esett, egészen fel volt hevülve sértettségében, hogy nem ő nyerte el a főpapi tisztséget. És akkor Isten „וַיִּקְרָא” szólította, azzal a kifejezéssel amit csak angyalok használtak Isten fensége előtt: וְקָרָא זֶה אֶל-זֶה „És kiált וַיִּקְרָא egyik a másikhoz” (Jesája 6/3).
Mózes azonnal megvilágosodott: Tudta, hogy amikor Isten megteremtette a világot, az ember szabad akaratot kapott. Lehetősége kapott választani jó és rossz között! Az angyaloknak nincs szabad akarata. Isten utasítását követve teszik feladatukat, választási lehetőség nélkül. Amikor Mózest szólította Isten az angyalok példáján, rájött a különbségre ember és angyal között. וְקָרָא זֶה אֶל-זֶה „És kiált וַיִּקְרָא egyik a másikhoz”, minden irigység nélkül. Mózes abban a pillanatban, megvilágosodott, lehűlt az indulat benne és beletörődött sorsába.
Mózes Mesterünk szerénységét szóvá teszi a Tóra: וְהָאִישׁ מֹשֶׁה, עָנָו מְאֹד–מִכֹּל, הָאָדָם, אֲשֶׁר, עַל-פְּנֵי הָאֲדָמָה „És a férfiú Mózes nagyon szerény volt, szerényebb minden más embernél, aki a föld színén élt.” (IV.M.12/3). Szerénységéről tanúskodik a tórai szakasz első szavának első szavában szereplő kisebb méretű „ א „ betű: Az Örökkévaló többi zsidó közül csak Őt hívatta. Egyedül csak hozzá szólt, és mind ezek mellett Mózes szerény és alázatos maradt.
A Midras irodalom, példát hoz az ostoba emberről, aki felment egy magas hegyre, amely a környék legmagasabb helye volt. Amikor az ember megállt a hegy tetején, onnan belátta az egész környéket. Látta a távolban levő falvakat, házakat, embereket. Ezek mind kicsinyek voltak szemeben. Az ember akkor téves gondolatra jutott. Úgy érezte, hogy ő maga legfelsőbb a környék összes lakója felett. Ilyen minden ostoba ember. Mert, aki bölcs az megérti, hogy az ő magasságát nem az ő ereje okozza, hanem a hegy, amely őt felemelte.
A pzishai Szimcha Bunim rabbi tanította: Az ember, aki napjainkban magas pozícióba kerül ne dicsekedjen, még ha a legmagasabb helyzetbe is jut! Legyen Mózes példa minden ember számára! Mózes tanítómesterünk megmaradt alázatosnak és szerénynek. Erre utal a „ א „ …a kis alef betű a szó végén!