1944. március 19-én a – papíron szövetséges – német csapatok megszállták Magyarországot. Az egyik fő német kérés a Kállay Mikós vezette kormány menesztése volt, a korábbinál szigorúbb zsidóellenes fellépés mellett. A német vezetés 1943-ban már tudatosan készült nem csak Magyarország megszállására, hanem arra is, hogy kit ültessen a regnáló miniszterelnök helyére. Nyílt titok volt a fővárosban, hogy a szélsőjobboldali pártok vezetői német diplomatákkal „vacsorákon” egyeztetnek nemcsak az új – nyíltan németbarát – miniszterelnökről, hanem az új kormány névsoráról is…
A németek leginkább Imrédy Béla személyében látták volna a garanciát arra, hogy a nekik leginkább megfelelő politikát fogja majd folytatni, habár tisztában voltak mind politikai múltjával, mind pedig családfájával. Így a német megszállást követő nap, március 20-a reggelén Kállay elmenekült a miniszterelnökségnek otthont adó Sándor palotából, ahová ekkor már útban volt egy SS alakulat, hogy letartóztassa. Kállay a török nagykövetségre menekült, ahol egészen október végéig talált menedéket. Tehát március 20-án praktikus kérdésként is felmerült, ki legyen az új miniszterelnök, kik alkossák az új kormányt. A németek egyértelműen Imrédyt preferálták, akit viszont Horthy Miklós kormányzó nem volt hajlandó elfogadni. Ez után került a képbe berlini magyar követ, Sztójay Döme altábornagy, aki 1936 óta vezette a magyar missziót a német fővárosban, s akit a kormányzó is elfogadott miniszterelnöknek. Sztójay egy hosszú és alapvetően sikeres katonai pályafutás után lett diplomata, majd miniszterelnök. Látni kell, hogy az új miniszterelnöknek semmilyen belpolitikai tapasztalata vagy szélesebb politikai kapcsolatrendszere sem volt.
Adolf Hitler és a magyar miniszterelnök, Sztójay Döme megbeszélést tart a Klessheim Palotában, Salzburgban, 1944. június 7-én.
A Sztójay kormányt a kormányzó Magyar Élet Pártja és az Imrédy vezette Magyar Magyar Megújulás Pártja által delegált, illetve elfogadott politikusok alkották:
Miniszterelnök és külügyminiszter: Sztójay Döme (kivégezték: 1946.08.22.)
Miniszterelnök-helyettes: Rátz Jenő (Magyar Megújulás Pártja) (börtönben halt meg 1952. január 21-én)
Belügyminiszter: Jaross Andor (Magyar Megújulás Pártja) (kivégezték: 1946.04.11.)
Bonczos Miklós (Magyar Élet Pártja) 1944. augusztus 7. és augusztus 29. között (Buenos Airesben halt meg 1971. 08.16.)
Pénzügyminiszter: Reményi-Schneller Lajos (Magyar Élet Pártja) (kivégezték: 1946.08.24.)
Igazságügy-miniszter és vallás- és közoktatásügyi miniszter: Antal István (Magyar Élet Pártja) (1975. 10. 11-én halt meg Budapesten)
Honvédelmi miniszter: Csatay Lajos (pártonkívüli) (1944. 11. 16-án feleségével együtt öngyilkos lett)
Földművelésügyi miniszter és közellátásügyi tárca nélküli miniszter: Jurcsek Béla (Magyar Élet Pártja) (1945 tavaszán Ausztriában öngyilkos lett)
Kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Kunder Antal (Magyar Megújulás Pártja) (1956-ban szabadult ki a börtönből, Brazíliába ment, ott is halt meg 1968. 12. 04-én)
Szász Lajos (Magyar Élet Pártja) 1944. augusztus 7. és augusztus 29. között
Iparügyi miniszter: Szász Lajos (Magyar Élet Pártja) (kivégezték: 1946. 08. 24.)
Közgazdasági miniszter: Imrédy Béla (Magyar Megújulás Pártja) – a pozíció 1944. augusztus 7-én megszűnt. (kivégezték: 1946.02.28.)
A kormány fő céljának a háború győzedelmes befejezését tartotta, valamint „a népi és szociális nemzeti Magyarország megteremtését”. Mindezeket természetesen a becsületes, tiszta keresztény erkölcsi alapon, a hagyományos német-magyar fegyverbarátság megújhodása jegyében képzelte el a Sztójay kormány.
A kormány zsidópolitikájának iránya nem lehetett kétséges, különösen ha a belügybe kinevezett két új államtitkár, Baky László és Endre addigi politikai pályafutására, s különösen zsidósággal szemben tanúsított magatartásukra gondolunk. Endre László már gödöllői főszolgabíróként és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei alispánként is mindent megtett a területén élő zsidók életének megkeserítéséért. Volt közigazgatási tapasztalata és elképzelése a „zsidókérdés magyarországi rendezéséről”, íróasztal fiókjában pedig már elő voltak készítve a zsidóság elkülönítésére, kirablására vonatkozó rendeletek. S ezek a tavasz folyamán sorba meg is jelentek…