avagy a sadhen néni „katalógusától” a protekciós maceszgombócig
Mikor e sorok megjelennek, már csak hármat kell aludni, hogy újra köszönthessük peszách ünnepét, és körül üljük a széder esti vacsoraasztalt. Peszách az elkerülés ünnepe, mivel az Örökkévaló megkímélte az elsőszülötteket a zsidó házakban, amikor a lakhelyeket megjelölték a bárány vérével az elsőszülöttek halála idején.
Az Egyiptomból történő kivonulás emlékezetére nemzedékről nemzedékre megünnepeljük a kovásztalan kenyér ünnepét. Olyan gyorsan vonultak ki őseink a fáraó birodalmából, hogy a kovász meg sem kelt. Vállukra vették és a nap szárította meg. Az ünnep első két estéje az úgynevezett széder (jelentése héberül: a rend) este, mikor meghatározott sorrendiség szerinti vacsora zajlik, a szabadulás története hangzik fel, és az ünnepi eredetéhez köthető szimbolikus ételek kerülnek elfogyasztásra.
Jézus elfogását megelőző utolsó esti étkezése (a keresztény hitvilág szerinti Utolsó Vacsora) is széder este volt, az apostolokkal Jézus a peszáchot köszöntötte, hiszen mind Jézus, mind az apostolok a Tóra törvényét tartották be, amit ők is az atyáiktól kaptak, mint zsidó emberek. Ennek megfelelően a zsidó világ peszáchja és keresztény testvéreink húsvét ünnepe lényegében egy időpontra vagy közeli dátumokra esik. (Innen is ered a kicsit megtévesztő „zsidó húsvét” ragadványneve peszách ünnepének.)
A ZSIMA honlapján e sorok papírra vetésekor már olvasható Somos Péter kiváló írása különleges, háborús időkben megtörtént peszachi eseményekről, és biztos lesznek további cikkek is, így én inkább mesélek.
Harmincegynéhány évvel ezelőtt Széder estét ültünk a Dohány utcai Zsinagóga szervezésében a Goldmark-teremben, már elfogyasztottuk a levest, benne a fejenként járó kettő maceszgombóccal, mikor az egyik osztálytársam-barátom a főasztal irányába kurjantott:
„Landi, kérhetünk még gombócot?!”
Landi, azaz Landeszmann György, az akkori dohány utcai főrabbi kerített az éhes kamaszhadnak iziben egy extra tál maceszgombócot, ettük is rendesen. Nem sokkal később tette a főrabbi azt a védhetetlen kijelentést, mely végül az önkéntes kanadai emigrációjához vezetett. (A használt szóösszetétel negatív szállóige lett, az ominózus interjú az év végén lesz harminc esztendős, talán érdemes lesz elővenni, soronként elemezni, és újbóli tanulságokat levonni, az akkori politikai irányokat is megidézni, mindenesetre beírtam magamnak az előjegyzések közé. Nem lesz megkerülhető az a kérdés sem, hogy biztos, hogy így kellett történnie a Landeszmann-ügy végkimenetelének?)
Visszatérve a széder estékhez, az időpont úgy 10 évvel ezen eseményt követően, a helyszín a Bálint Ház, ahol akkor prof. dr. Schöner Alfréd főrabbi vezette le a szertartásos vacsorát. A zsidó közösség akkori ismert és elismert alakja volt Györgyi asszony, aki nyugdíjas éveiben sadchen, azaz házasságközvetítő lett. Valahogy mellém ült a vacsora alatt – most már állítom, hogy nem véletlenül –, és elkezdtünk beszélgetni. Majd egy óvatlan pillanatban, miután elmondta, hogy mi az ő becsületes foglalkozása, előhúzott egy komplett katalógust, hogy akkor ezt most nézzük át együtt a szó szerinti „hölgyválasztékot”. Valahogy éreztem, hogy nincs ez így rendben, ahelyett, hogy egy szép kislány keveredett volna mellém ezen a hosszú estén, én a házasságközvetítő hölgyet hallgatom. Udvariasan visszautasítottam a lehetőséget, így soha nem tudtam meg, hogy akkor ki jöhetett volna szóba oldalbordaként. Azért nagyon ügyesen meg tudtam oldani magamnak a kérdést egyedül is, 21 év házasságban töltött idő igazol. Egyébként Györgyi asszony édes figura, nagyon szeretnivaló, voltam olyan baráti esküvőn, ahol Györgyi rám kacsintott, ebből tudtam, hogy ebben a frigyben is az ő keze van. Pár éve még rendszeresen láttam őt Nagyünnepeken a Dohány utcai Zsinagógában, 2020-ban interjút adott a Nők Lapjának.
Szóval röviden: figyeljetek a széder esti rendre, de az étkezés után már előjöhetnek az ehhez hasonló vicces történetek. Három kiskamasz gyerekem mondja ilyenkor:
„Apa, mesélj még ilyet, bár egy kicsit ciki vagy!”
Kóser Peszáchot kívánok zsidó Hittestvéreimnek! Keresztény testvéreimnek pedig legyen szép és áldott Húsvétjuk!