JOSZÉ BEN JOEZER
יוֹסֵי בֶּן יוֹעֶזֶר אִישׁ צְרֵדָה
Rabbi Joszé ben Joezer Is Créda Antigonus Is Szocho tanítványa volt, kora ifjúkorában pedig Simon HaCadik alatt tanult. Ő, mint Naszi (1.), valamint a Szanhedrin vezetője alkották az első Zug-ot (2.) azaz párost Joszé ben Jochanan Is Jerusalajim rabbival együtt, aki Av Bet Din-ként szolgált. Az ő működésük idején alakult ki az első halachikus vita a judaizmusban. Joszé ben Joezer kohen volt, aki a tisztasági törvények terén tanúsított nagyfokú igazságosságáról volt híres. Őt a görögök és hellenista követőik végezték ki a makabeus lázadást megelőző időszakban. Tanítványai voltak Jehosuá ben Peráchjá és Nittáj háÁrbeli.
Család
Joszé ben Joezer-nek volt egy fia, akit rossz magaviselete miatt kitagadott azáltal, hogy teljes vagyonát a Bet Hamikdash-nak (jeruzsálemi Szentély) adományozta. Másik rokona Jakum Is Crorot, akit általában a gonosz Alcimus pappal azonosítanak, egy hellenista vezetővel, aki a nővérének fia volt. Ő egyébként korábbi gonosz tetteit megbánva öngyilkos lett.
Rendeletek
Joszé ben Joezer Is Créda Joszé ben Jochanan Is Jerusalajim-mal együtt tisztátalannak nyilvánította az Erec Jiszráel-en kívüli földeket. Ugyancsak tisztátalannak nyilvánították a nem zsidók által gyártott üvegedényeket. Ezeket a rendeleteket valószínűleg a hellenizmus terjedésére adott válaszként adták ki, hogy megakadályozzák a zsidókat abban, hogy Erec Jiszráel területén kívül telepedjenek le, és ott a görögökkel keveredjenek.
Első Machloket
Ebben az időben keletkezett az első machloket (vita) Jiszráelben, amely a Smicha (3.) Jom Tov-i (ünnepnapon való) elvégzését vitatta. Joszé ben Joezerig minden vezető pontosan úgy tanította a Tórát, ahogyan azt Móse Rabbénu-tól kapták, ettől kezdve a Tórát már nem a tökéletes formában adták tovább, mivel a Smicha-machloket felmerült.
Joszé „Sarja” (יוֹסֵי שָׁרְיָא)
Miután három engedékeny rendeletet hozott a tisztasági törvényekben, Joszé ben Joezer a „Joszé Sarja” – „Joszé, az engedékeny” – becenevet kapta.
A papság igazai
Joszé ben Joezer Is Créda kohen volt. Olyannyira ügyelt a tisztasági törvényekre, hogy a szokásos ételeit úgy kezelte, mintha teruma (4.) lenne, amiért a (חסיד שבכהונה) „Chászid
SebaKehuna” – a „papság igaza” – címet érdemelte ki.
Tanítások
Joszé ben Joezer a Maszechet Avot-ban (5.) a bölcsek tiszteletéről szóló tanításairól ismert. Azt mondta: „Legyen házad gyülekezés háza a bölcsek számára, és porosodjál be lábaik porával, és igyad szomjjal szavaikat”.
Otthon – Központi hely a bölcsek számára
Azzal, hogy megengeded a Talmid Cháchámok-nak, hogy otthonodban gyűljenek össze, automatikusan részesülsz a jócselekedeteikből.
A bölcsek pora
A bölcsek porával való beporosodás arra utal, hogy kövessük őket, bárhová is menjenek, valamint arra, hogy üljünk előttük a földön, amikor Tórát tanítanak, ahogy az akkoriban szokás volt.
Inni a szavaikat
Ahogyan a szomjas ember, aki víz után vágyik, nagyra értékeli annak ízét, úgy az is, aki a Tóra után vágyik, érezni fogja annak jóízét.
Kivégzés
Joszé ben Joezert a hellenista rendeletek értelmében keresztre feszítéssel végezték ki a Tóra megtartásáért és tanításáért. Amikor a szombat napján a halálba vezették, unokaöccse, Jakum Is Crorot, egy hellenista vezető, odament hozzá, hogy kigúnyolja. Egy díszes lovon lovagolva odaszólt nagybátyjának: „Nézd meg a lovat, amit az uram adott nekem, és nézd meg a lovat, amit a te urad adott neked”. Joszé ben Joezer azt válaszolta, hogy ha ez a gonoszok jutalma, akkor bizonyára az igazak is jutalmat kapnak. Jakum folytatta, rámutatva, hogy az ő nemzedékükben senki sem szolgálta jobban I-tent, mint Joszé ben Joezer, és mégis hamarosan kivégzik. Nagybátyja erre azt válaszolta, hogy ha ez az igazak sorsa, akkor bizonyára a gonoszokra is szörnyű büntetés vár. Ezek a szavak áthatoltak Jakum Is Crorot szívén, megbánta bűneit, öngyilkosságot követett el, és úgy végzett magával, hogy mind a négy halálbüntetésen (6.) keresztülment, amelyet a Bet Din alkalmazott. Sikerült megrendeznie az egész műveletet, és még a nagybátyja elhúzódó kivégzésének vége előtt megölte magát. Joszé ben Joezer, aki ezt látta a Ruach Hakodesh (Szent Szellem) által, megjegyezte, hogy unokaöccse egy rövid idővel megelőzte őt Gan Éden-ben, ami azt jelzi, hogy Tesuváját (megtérését) elfogadták.
A halálos vég
Joszé ben Joezer halála után azt mondták, hogy a „Szőlőfürtök” semmivé váltak. A szőlőfürtök héberül (אשכולות) Eskolot, ami úgy olvasható, hogy (איש כל) Is Kol – mindentudó ember, ami utalás Joszé ben Joezer rabbira, aki az utolsó ember volt, aki elérte a teljes tökéletességet Tóra-tudásában és kifinomult tulajdonságaiban.
Kever Joszé ben Joezer (Joszé ben Joezer sírja)
Joszé ben Joezer egy barlangban van eltemetve, Joszé ben Jochanan és Joszé ben Mesulam mellett a Cfat alatti Wadi Amud közelében. Rabbi Chaim Vital szerint a (בריה דרב ספרא קבר) Kever Bréh D’rav Szafrá közelében található barlangnak van egy nyílás a tetején, és belül három hasadék van, mindegyikben egy-egy Cadik van eltemetve. Jelenleg a barlang pontos helye ismeretlen.
Jegyzetek
(1.) A Második Templom idején (i. e. 530 körül–i. sz. 70) a naszi volt a Szanhedrin, vagyis a gyűlés legmagasabb rangú tagja és elnöke, beleértve azt az időszakot is, amikor a gyűlés büntetőbíróságként ülésezett. A tisztséget i. e. 191 körül hozták létre, amikor a Szanhedrin elvesztette bizalmát a főpap képességében, hogy a főpapot a
testület élére állítsa.
(2.) A Zugot az Ansé Kneszet Hagedolá tanítványai és a Tanaim között átívelő időszakra, valamint az ezeket a generációkat vezető bölcsekre utal. Ez a korszak nagyjából 208 évig tartott 3560 és 3768 között. Minden nemzedéket egy-egy, két Bölcsből álló pár vezetett, innen ered a „Zugot”, szó szerint „a párok” elnevezés. Összesen öt Zugot-csoport volt, mindegyikben egy-egy Bölcs, aki Naszi és a Szanhedrin vezetője volt, a másik pedig Av Bet Din.
(3.) Smicha (סמיכה – jelentése „támasztás [a kezeknek]” a jeruzsálemi Templom idején a korbán („áldozat”) felajánlásra történő kézrátétel.
(4.) A terumot (héberül: תְּרוּמוֹת, szó szerint „papi illeték” és gyakran „felajánlás”) az izraelita földművesnek félre kellett tennie, és egy kohénnak (papnak) kellett adnia. A papnak adott terumot kétféle volt: a rendes felajánlás, más néven terumah gedolah („nagy felajánlás”), amelyet az izraelitáknak a földjeik terméséből kellett a papnak adniuk; a másik a terumat ma'aser („a felajánlás tizede”), vagyis az az ajándék, amelyet a levitáknak kellett félretenniük a papok számára abból a tizedből, amelyet az egyszerű izraelitáknak kellett adniuk.
(5.) A Pirkei Avot (héberül: פִּרְקֵי אָבוֹת), magyarra fordítva: Az Atyák fejezetei, a rabbinikus zsidó hagyomány etikai tanításainak és maximáinak gyűjteménye. A didaktikus zsidó etikai irodalom része. Tartalma miatt néha az Atyák etikája néven is nevezik. Az Ávot egyedülálló abban a tekintetben, hogy ez a Misna egyetlen traktátusa, amely kizárólag etikai és erkölcsi elvekkel foglalkozik.
(6.) A talmudi jog a bírósági kivégzés (ארבע מיתות בית דין) – arba mitot bet din négy módját különböztette meg: megkövezés, elégetés, lefejezés és megfojtás.