A ZSIMAgazin írásainak alapját már több ízben képezték személyes élmények, jelen anyag mégis annyiban különbözik a többitől, hogy napi élményeken alapszik, ugyanis fogta magát a család, és felfedezte Velencét (az olaszt, a cölöpökre épültet😊).
Szállásunk a velencei régi zsidónegyedben (velencei gettó, majd visszatérek rá), a Kosher House Giardino dei Melograni szállodában volt, ahol kóser reggelivel, és a vallásos élet betartását figyelembe véve fogadják a vendégeket. Például péntek estétől szombat estig a lift úgynevezett sabesz (szombati) módra van állítva, azaz, hogy ne kelljen a szombati időszakban munkának minősülő elektromosságot vezérelni a gombok megnyomásával, a lift páternoszter-szerűen folyamatosan jár minden egyes emeletnél megállva. Nehogy azt gondolja a kedves olvasó, hogy csak (vallásos) zsidó vendégei vannak a szállásnak, a fele turista ilyen, de a másik fele láthatóan a világ minden részéből, sokféle nációból érkezik, köszönhetően a vendégház központi fekvésének.
A szállás elfoglalása után, estére megéhezik bizony a fáradt vándor, és hova máshova vezetne az első út, mint valami harapnivalót kínáló egységbe. A GAM GAM Kóser Étterem jó másfél évtizede várja a turistákat a zsidó negyed központjában. Beülve kezdésnek maceszgombóc-levest ettünk, melyet az étlap úgy kínál, hogy „el ne áruld a nagymamámnak, de ez a legjobb maceszgombóc-leves, amit valaha ettem”. Finomnak finom volt, de a kép ennél azért árnyaltabb. A magyar ízvilág szerinti maceszgombóc-leves alapja jellemzően a marhahúsleves, mely egy telt, dominás, erőleves jellegű alaplét jelent, zöldségekkel, és az sem baj, ha egy kis főtt hús is a tányérba kerül. A GAM GAM finomsága ezzel szemben csirkeleves alapú, mediterrán ízvilágú, könnyedebb fogás. Félreértés ne essék, nagyon finom volt, csak a magyar ízlés szerinti elvárásokat kell félretenni.
A leveske után érkező csemege nem szenvedett hiányt fűszerben: kuszkuszágyon marhahúsgombócok, zöldséges paradicsomos, fűszeres raguval bolondítva. A kuszkusz hántolt őröletlen, vagy durvára őrölt durumbúzából készült, berber (Északnyugat-Afrika őslakos népcsoportja) eredetű étel. Főleg az arab gasztronómiában használják köretként, habár mára világszerte népszerűvé vált, itt is jól megfér a tradícionális zsidó ételek mellett. Maradjunk annyiban, hogy mennyei fogás volt, házi limonádéval öblítettük le.
A szállás tőszomszédságában a Velencei Chabad Lubavics (az egyik legismertebb orthodox, azaz mélyen vallásos zsidó irányzat) központja. A mozgalom a zsidóság népszerűsítését tekinti egyik legfőbb feladatának, és azt hirdeti, hogy az ortodox hagyományok és az autentikus vallási elvek megtartása összefér modern világunkkal. Ennek jegyében a helyi chabados fiatalemberek a zsidónegyed központi terén emlékeztetnek minden zsidó férfit a tfilin rakásának hétköznapi kötelezettségére.
Hogy mi az a a tfilin? Mondom: a t’filin micvája/parancsa, a Tórában található. A két apró fekete doboz, amelyek közül egyik a fejre, a másik a kézre kerül, és benne elhelyezve a zsidó vallás szigorú kritériuma szerinti pergamentekercsek, amelyeket kivételesen nem olvasni, hanem hordani kell a hétköznap reggeli imádkozás során, bizony nagy rejtély a zsidó szertartások között. A t’filin felvétele az a szoros kötelék, amellyel összekötjük magunkat Izrael Istenével és más zsidókkal, akik ugyanakkor imádkoznak, amikor mi. Ez is azon hagyomány egyike, amelyek az Egyiptomból való megváltásra emlékeztetnek, amikor megszabadultunk az elnyomó rabszolgaságból. Azt mondják bölcseink, hogy a t’filin valódi hatással van azokra, akik minden reggel felteszik a homlokukra és a karjukra, hiszen ekkor az emberi elme és az emberi szív tökéletes harmóniával kapcsolódik össze a Teremtő végtelen fényével. A t’filin dobozaiban lévő pergamentekercsekre a következő négy szakasz van felírva a Tórából. A karon lévő t’filinben a négy rész egyetlen tekercsre van írva, és úgy van az apró dobozba elhelyezve, a fejen lévő dobozba négy külön tekercsen, kis rekeszekben vannak a Tóra szavai. A bőrdobozok és a szíjak megfelelő sorrendben és imák keretében kerülnek felhelyezésre a fejre, a karra és a kézfejre. A hétköznap reggeli imádkozás férfiaknál ebben történik.
A következő alkalommal már ténylegesen a gettó történetével, zsinagógáival, emlékhelyeivel foglalkozom, ott is jó részben saját fotófelvételekkel.