„Húst ehetnék, mert lelked vágyik húst enni, lelked minden vágya szerint ehetsz húst.”

Te szereted a húst? Ha nem, és nem is eszel soha, ezt most inkább ne olvasd el. Azt tudod, mi a kóser. Kóser az, ami a zsidó törvények szerint alkalmas. Mivel most ennivalóról van, szó, az a kóser étel, ami a törvények szerint fogyasztásra alkalmas. Először is kóser alapanyagból készül, kóser helyen, kóser módon. Ha húsról beszélünk, akkor még az is számít, hogy kóser módon vágták le az állatot. Sajnos a hús egyelőre csak olyan módon tud a tányérra kerülni, hogy eleinte él, aztán levágják, aztán kóserolják, majd feldolgozzák, végül megfőzik, vagy megsütik. Vegyük mindannyiunk kedvencét, a rántott csirkét. Honnan tudhatod, hogy a csirke kóser? A Tórából. Mózes az ötödik könyvben ismétli a törvényeket, amelyekről már korábban szó volt, így, ha úgy érzed, hogy erről már beszéltünk, teljesen igazad van. Ahogy egy régi mondás tartja, ismétlés a tudás anyja, úgy tűnik, igaz volt ez már őseinkre is. Itt kerülnek felsorolásra azon állatok, melyeket megehetünk, vagy madarak esetében azok, amelyeket nem. Nézzük csoportonként!

A hasadt patájú kérődzőket ehetjük, de vigyázat, vannak hasadt patájúak, amelyek csak úgy csinálnak, mintha kérődzenének, azokat ne együk. Ilyen például a teve. Szarvas, őz, juh, kecske, marha, bárány, ezek az állatok mind rendelkeznek páros ujjú patákkal és négy részből álló gyomorral, ami alkalmas az elfogyasztott táplálék utaztatására oda és vissza irányban.

Ebbe a csoportba tartoznak a zsiráffélék is, viszont nincs hagyomány a zsiráf kóser vágására, így tőlünk teljesen nyugodtan vándorolhatnak tovább a száraz szavannákon, akáciákat legelve.

A halak közül minden ehető, aminek élete bizonyos szakaszában egyszerre van bőre, pikkelye és úszója. Miért érdekes az, hogy élete bizonyos szakaszában? Vannak olyan halak, például a vadon élő lazacok, amelyek felnőtt korukra levetik a pikkelyeik jelentős részét, így az avatatlan szem esetleg nem kósernek nézné, de szerencsére kóser. Képzeld, mekkora bajban lennénk lazac nélkül. Édesvízi halak közül a ponty a leginkább közkedvelt, abból készül a gefilte fis, a töltött hal. Ha még nem ettél, mindenképpen kóstold meg, a gombócos típusnak alig van halíze, és nagyon finom.

Madarak közül a Tóra azokat sorolja fel, amelyek nem alkalmasak fogyasztásra. Ezek között szerepelnek a ragadozó madarak, a gólya, a sas, a sólyom, a holló, a fecske, a banka és a bagoly. Ebből következtettek bölcseink a fogyasztható madarakra. Ne rendelkezzenek azokkal a tulajdonságokkal, mint a repülő ragadozók. Így a baromfiudvar lakóit bátran ehetjük, főleg, ha nem tartunk struccot. Ilyenek a csirke, kacsa, liba és némi gondolkodás után a viszonylag új baromfi, a pulyka. Fogyasztható még a galamb is és néhány apró madár.

Hogyan lesz az állatból hús?

Térjünk vissza a rántott csirkéhez. A csirkét le kell vágni, kóser módon, úgy, hogy ne okozzunk neki felesleges szenvedést. Baromfinál ez egy nyisszantás egy nagyon éles pengével, mely átvágja egy mozdulattal a lég- és a nyelőcsövet. Amikor a felnőttek nagyon éles késekkel dolgoznak a konyhában, néha megvágják magukat, de nem éreznek semmit, csak azt látják, hogy sürgősen el kellene menni az ügyeletre néhány öltésért, mert alaposan belevágtak az ujjukba. Ehhez hasonlít a csirke vágása is, gyorsan, szinte fájdalommentesen történik a metszés, és az állat hamar kivérzik, mivel a fő artéria átvágásra kerül. Ezután gyorsan kopasztják, felbontják, ellenőrzik, hogy teljesen egészséges volt-e, majd kóserolják. A csirkénél ez némi sós vízben való ázást jelent, amikor a húsból a maradék vér is távozik. A vér tilalmát nagyon komolyan veszik a vágásnál. A Tóra szerint a vér az állat lelke, és semmilyen formában ne fogyasszuk el. Ezért elfolyatják a vágáskor, majd a húsból sózással távolítják el a maradékot. Innen származik a kóser só kifejezés, amely a sózáshoz használt hagyományosan nagyobb szemű sót takarja. A só kóserságához igazából semmi köze, a tiszta só magában mindig kóser.

Ahhoz, hogy a csirkénk kóser is maradjon, felügyeletre van szükség a vágáshoz, a bontáshoz, a tároláshoz és az elkészítéshez is. A kóser vágás neve shita, az ezt végző szakember a sóhet, avagy sahter, aki pedig a folyamatokat, így a főzést is felügyeli, ő a mesgiáh.

A zsidó vallásban tilos az állatok kínzása, így ha kóser húst veszel, biztos lehetsz benne, hogy az állatot gyorsan és szakszerűen vágták le, a lehető legkevesebb szenvedést okozva.

És ki vágja le a halat?

Bárki. A halat nem kell kóser módon vágni, sem kivéreztetni, sem kóserolni. Csak szimplán kifogják, lecsapják, felbontják, és megsütik, vagy megfőzik gefilte fisnek. Miért ez a lazaság? Azon egyszerű oknál fogva nem vonatkoznak a vágási szabályok a halakra, mert a hal nem hús.  Miért nem hús a hal? Mert nem vonatkoznak rá a vágási szabályok. Miért nem vonatkoznak rá a vágási szabályok? Mózes negyedik könyvében találjuk az egyik választ: „Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vágni nekik, hogy elég legyen? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik?” (4M,11:22)

Ugyan állati eredetű táplálék, de a tojással és a mézzel együtt párve, azaz sem nem tejes, sem nem húsos. Hússal viszont nem főzhető, és nem fogyasztható, ennek okát a Talmudban találjuk, az együtt főzése és fogyasztása bölcseink szerint a lepra nevű kimondottan kellemetlen betegséghez vezethet, így mellőzendő.

Mi a gond a sajtburgerrel?

„Ne főzd meg a gödölyét anyja tejében.” – áll Tórában, és ez az a mondat, amelyik a zsidó vallásban végleg elválasztja a tejest a húsostól. Nem keveredhet a lábosukban, az asztalunkon, sőt, még a gyomrunkban sem, ezért a rántott csirke után el kell, hogy teljen némi idő a tejberizsig, mondjuk nagyjából hat óra. Szóval ha kóser szeretnél lenni, jól gondold át a menüt.