Isaac Bashevis Singer: az elbeszélés jiddis nyelven alkotó mestere

Isaac Bashevis Singer író születésének 120. évfordulójára emlékezünk (Leoncin, Lengyelország, 1902. november 21. – Miami, Florida, 1991. július 24.).

Isaac Beshevis Singer, 1980 by Yousuf Karsh

Singer Icek Hersz Zynger néven látta meg a napvilágot a túlnyomórészt zsidók lakta Leoncinban (kb. 25 kilométerre Varsótól), az ottani rabbi, Pinchos Menachem Zynger fiaként. Születési dátuma nincsen pontosan dokumentálva, de nagy valószínűséggel 1902. november 21-én született: ezt a dátumot adta meg Paul Kreshnek, aki egy életrajzot írt róla. Singer fiatal éveiben születésnapját 1904. július 14-re, a Bastille ostromának napjára datálta, feltehetőleg azért, hogy fiatalabbnak tüntesse fel magát és így elkerülje a lengyel hadsereg behívóparancsát.

1907-ben a család Radzyminbe, egy haszid rabbi birtokára költözött, 1908-ban pedig a varsói zsidó szegénynegyedbe kerültek, ami akkoriban a világ legnagyobb jiddis nyelvű településrésze volt (1910-ben a 780 000 lakos közel 40%-a, kb. 300 000 ember zsidó volt). Az első világégés során a nehéz gazdasági helyzet miatt a család szétvált: édesanyja Isaac-kal és öccsével a Lublin melletti Biłgorajba költözött, ahol az édesanya testvérei – az apa utódaiként – rabbiként tevékenykedtek. Itt ismerte meg Isaac Singer a lengyel zsidók hagyományos életformáját, ami a földrajzi és politikai helyzetből adódóan változatlan maradt.

1921-ben Singer visszatért Varsóba, hogy az ottani haladó-ortodox Tachkemoni-szemináriumon rabbivá képeztesse magát, de tanulmányait egy évvel később félbeszakította és visszaköltözött a szüleihez vidékre. Bátyja, Israel Joshua Singer közbenjárásával 1923-ban egy varsói modern jiddis újság korrektoraként kezdett dolgozni, majd saját maga is írni kezdett. Már a második elbeszélését Bashevisként – vezetéknév nélkül – írta alá, hogy megkülönböztesse magát bátyjától. Bashevisként rövid idő alatt népszerű lett, nagy élményt jelentett számára az elkövetkező évek írói fejlődése, amit később műveiben feldolgozott. Bátyját 1933-ban a jiddis napilap, a Jewish Daily Forward szerkesztőstábjába, New Yorkba hívták; 1935-ben sikerült beutazási engedélyt szereznie számára is.

Singernek sokáig tartott megszoknia az új környezetet (az erről az időről szóló önéletrajz címe Lost in America), de a nehézségek legyőzése után produktív és elismert író lett. Írásait elsősorban a Forward napilapban publikálta. 1953-ban vált igazán ismertté, amikor megjelent az 1945-ben írt novellák (Gimpl tam un andere dertseylungen) angol fordítása Saul Bellow közreműködésével.

1974-ben a Nemzeti Könyvdíjjal (National Book Award) jutalmazták Ellenségek – Love story című regényéért1; 1978-ban Irodalmi Nobel-díjat kapott.

Isaac Bashevis Singer regényeit és történeteit jiddis nyelven írta, és kezdetben jiddis irodalmi magazinokban, illetve a Forwardban jelentette meg; később ezeket egy amerikai változathoz fordításra átdolgozta és lektorálta. Ő ezeket „második eredeti műnek” nevezte.

Singer művei a vallás és korszerűség, a miszticizmus és racionális belátás pólusai között állnak. Ugyanúgy merít a zsidó misztikával (kabbala), etikával (talmud), hagyománnyal és folklórral való mély kapcsolatából, mint a haladó filozófiai irányzatokat érintő természettudományi ismereteiből, Spinozából2, Schopenhauerből, Eduard von Hartmannból és Otto Weiningerből. Legjelentősebb írói példaképe Knut Hamsun volt, akinek számos művét jiddisre fordította.

Írásai az élet alapkérdéseit kutatják, visszafogott iróniával mutatják be számkivetett hőseiket: lengyel falusi zsidó közösségeket, megrokkant, magányos, megszállott embereket.

Életműve változatos alkotásokat ölel fel: a gyerekkönyvektől olyan művekig terjed, amelynek kéziratát bizonyos ortodox zsidó nyomdai munkások nem vettek a kezükbe – nagyon merész és nyílt erotikus témája miatt.

Singer életének utolsó 35 évében vegetáriánus volt, és műveibe gyakran szőtt bele ezzel kapcsolatos témákat. A The Slaughterer című novellájában egy mészáros gyötrelmeiről ír, aki megpróbálja összeegyeztetni az állatok iránti szánalmát és a munkáját. Erről így beszél:

„Amikor megkérdeztek, hogy az egészségem miatt lettem-e vegetáriánus, azt feleltem, a csirkék egészsége miatt lettem az. Ez az én tiltakozásom a világ állapota ellen.”3

Singer számos könyve megjelent magyarul, jelenleg csak antikvár kiadások érhetőek el, ízelítőnek, kedvcsinálónak a díjnyertes Szerelmes történet – Egy poligámista regénye ajánlóját idézem:

„Ha egyszer szemtanúk állítják, hogy Herman Broder feleségét és két gyermekét a nácik agyonlőtték, nem az a legtermészetesebb, sőt legtisztességesebb, ha hősünk felségül veszi anyja volt cselédjét, azt a lengyel parasztlányt, aki a maga és családja életét kockáztatta, hogy őt bújtassa, megmentse? Ki tehet róla, ha ezenközben a menekülttáborban összeakad élete nagy szerelmével, a se vele, se nélküle szépséggel? Na és mi van akkor, ha egy szép napon arra eszmél, hogy egyszerre három hús-vér asszony törvényes férje? Sírni-nevetnivaló, letehetetlen történet.”

Jó olvasást kívánok!

Jegyzetek: