Prof. dr. Róna Tamás főrabbi a Tovább a Szentírási közös úton című konferencián elhangzott előadásának szerkesztett változata
Nagyrabecsüléssel szeretném köszönteni a Főtisztelendő Urakat, köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, és mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a Kecskeméti Református Gyülekezetnek, hogy közösen, partnerségben, már a második alkalommal tudjuk megtartani ezt a szép és értékes vallástudományi konferenciát.
Mily bohóság a történelem szemben a valósággal? A krónikás összeilleszti az eseményeket, az indokokat, bepillantást enged a rotyogó fazékba, ahol az eseményeket főzték. Szemlélhetővé teszi a füstöt, mely a kéményen kiment. A lángot, amely azokat felforralta. De nem képes elővarázsolni a hangulatot, a miliőt, amelyben az események történtek. Ki értené meg a mai lehűlt világban? Amilyen tökéletes törvényeken nyugszik a föld forgása, hogy együtt mozog a levegő rétegeivel, olyan tökéletlen a történelem, ahol az események a levegő nélkül raktározódnak el. Körülbelül ezt írja Mikszáth Kálmán Jókai-életrajzában.[1]
Előadásom során szeretném röviden bemutatni egy pár alapvető gondolatát Pészách ünnepének. Az első: tisztánlátás. Meg kell, hogy értsük, mit is jelent a kivonulás. Hogy kinek szól, és milyen folyamata van a szabadság elnyerésének, a szabaddá válás folyamatát kell megértenünk. A Széder-este középpontjában a Haggádát olvassuk fel,[2] az egyiptomi kivonulás történetét ebből meséljük el a gyermekeinknek. A Vájikrá Rábá azt írja, hogy amikor azt a mondatot hallod, hogy „beszéld el fiaidnak”, héberül: „ve’sinnantám le’vanéchá”, akkor ne úgy mondd, hogy „fiaidnak”, hanem mondd úgy, hogy a „gyermekeidnek”. Azaz: a következő generációnak.
Az elmúlt hetekben, ha bementünk a boltokba vásárolni, talán megdöbbenve láthattuk, hogy a polcokon több macesz, több pászka található, sőt, az éttermekben ezekben a hetekben, napokban talán még közkedveltebbé vált a maceszgombócos leves. A macesz, más néven pászka az ünnep oszthatatlan egységességének szimbóluma, egyúttal pedig jelképe a rabszolgaságból a szabadságba való átlépésünknek is. Kollégáim, kedves Főtisztelendő Urak, már beszéltetek erről a kérdéskörről, ehhez kapcsolódom én is.
A Pészach szó jelentése ugyanúgy tórai, mint magáé a macesz kifejezésé, amely kovásztalan kenyeret jelent, és két hasonló jelentéstartalmat társít hozzá a zsidó vallási hagyomány. Az első az a tizedik csapás, amelyet az egyiptomiak elszenvedtek, egészen pontosan a Szentírás szerint a zsidó házak ajtófélfái meg lettek jelölve vérrel, ezért a halál angyala átlépte ezeket a házakat, a csapás így elkerülte a zsidókat, ugyanakkor minden egyiptomi elsőszülött ember és állat meghalt.[3] A másik elnevezése héberül „zmán heruténu”, azaz „a szabadulásunk ideje”, ahol megint az átlépésről van szó, a rabságból a szabadságba. Amikor Pészach ünnepéről beszélünk, ki kell mondanunk, hogy a világtörténelem egyik legrégebbi szabadságáról beszélünk. Miközben megpróbáljuk megérteni, hogy a zsidó hagyomány hogyan tanítja a kivonulás ünnepét, két axiómát folyamatosan szem előtt kell tartanunk.
Az első: a rabbinikus irodalom állásfoglalása alapján, amikor olvassuk a Szentírást, azt szó szerint kell értelmeznünk, és a későbbi rabbinikus irodalommal kiegészülve lehet vitázni. Ez az egyik alapvető vallási axióma.
A másik axióma: a Szentírásban nincsen egyetlenegy felesleges szó vagy betű sem.
Minden kornak, bármely korban is élünk, megvan a saját rabsága, rabszolgasága, Egyiptoma. Ebből kifolyólag fel kell tennünk magunknak a kérdést, mit tehetünk hitünk és szabadságunk megőrzése érdekében a saját időnkben, itt és most? Bátor kiállás hitünk megvallása, terjesztése, a hitben gazdag élet tisztasága, öröme, életereje. A gyűlölködéssel szemben sosem népeket, nemzeteket, népcsoportokat ítélünk el, mert az gyűlölethez vezet, és a gyűlölet a háború lelki tápláléka. Mire van tehát szükségünk? Jó szándékú emberek millióinak kiállására a pusztítással, a gyűlölettel szemben.
A Magyarhoni Zsidó Imaegylet, rövidítve ZSIMA nevű vallási szervezetet, szervezetünket tíz egyházi személy hozta létre, ami önmagában is különleges. A ZSIMA igen fontosnak tartja, és feladatának tekinti, hogy újra megerősítsük azon alapvetésünket, amely szerint a neológ zsidóság mindig is a magyar nemzet részeként tekintett önmagára.[4] Keressük annak a lehetőségét, hogyan tudjuk támogatni nagyobb családunkat, nemzetünket. A ZSIMA az egyedüli olyan magyar zsidó egyházi szervezet, amelynek hittestvéri közösségei vannak Kárpátalján és Erdélyben – fontos a határozott, tiszta, érthető beszéd. A veszélyben, bajban elveszünk a nemzet egysége nélkül. Ennek erősítése az egyházak és a vallási közösségek feladata is.[5] Kiállunk nemzetünk egysége, a vallásos értékrend elfogadásának növelése, a határon átnyúló vallásközi párbeszéd gyakorlása, a keresztények és a zsidók közötti, testvéri együttgondolkodás mellett.[6]
Minden kornak megvan tehát a maga rabsága, rabszolgasága, alávetettsége – Egyiptoma. A kivonulás ünnepének, Pészach törvényeinek és történetének tanulmányozása megtartó erő. Az ünnep történelmi elhelyezéséhez három fontos forrásunk van. Az első: egy ókori egyiptomi, határ menti kereskedővárosban tárták fel egy magas rangú vámtisztviselő sírját, és itt került elő harminchét kép fali ábrázolásban, amelyeken héber embereket láthatunk, ezt a ruházatuk és a hajviseletük alapján tudjuk, a lelet időszámítás előtt 19 körül keletkezett. A második: Merenptah fáraó győzelmi sztéléje, aki II. Ramszesz fáraó fia volt, és a zsidók Egyiptomból való kivonulása idején uralkodott. Ez a sztélé, azaz nagyméretű kőoszlop jelenleg Kairóban, az Egyiptomi Nemzeti Múzeumban található, és felirata bizonyítja, hogy a zsidó nép Egyiptomból, a rabságból megszabadult.[7] A harmadik és egyben utolsó forrásunk Josephus Flavius könyve, melynek címe Apión ellen, avagy: A zsidó nép ősi voltáról.[8] Ebben az ókori római zsidó történetíró azt írja, hogy az időszámítás előtti 17. és 14. század között élt egy sémi és görög eredetű nép az Égei-tenger vidékén, a hükszoszok, akik közel fél évezredes történelmük során az ókori Egyiptom felett is jelentős befolyásra tettek szert. Hahn István[9] professzor úr, a kiváló rabbi és vallástörténész terjedelmes tanulmányt írt Flavius munkájához,[10] és ebben újrafordította a görög hükszosz kifejezést is. „Pásztorfejedelmek”-nek nevezi őket, és kapcsolatokat tár fel az ókori hükszoszok és az ekkoriban Egyiptomban élő zsidó nép és közösség között. Érdekesség, hogy egy kiváló csillagász, bizonyos Mahler Ede,[11] aki egyébként történészként is tevékenykedett, kiszámolta, hogy a Bibliából ismert kilencedik egyiptomi csapás, amely a teljes sötétség volt, Egyiptom földje sötétségbe borult, míg a zsidó nép földjén világosság volt, mikorra is esett. Az ő számításai szerint az időszámítás előtt 1335. március 13-án történt.[12]
Végezetül pedig a Haggáda talán legismertebb imádságával zárom beszédemet, ezzel az ősi nyilatkozattal kezdődik a Haggáda, a Talmud utáni idők talán legősibb zsidó vallási műve. Így hangzik:
„Ez a sanyarúság kenyere, amelyet őseink Egyiptom földjén ettek. Mindazok, akik éhesek, jöjjenek enni, mindenki, aki szűkölködik, ünnepelje velünk a kivonulás ünnepét! Most itt vagyunk, jövőre Izraelben. Idén még rabszolgaként, jövőre szabad emberként!”
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Jegyzetek
[1] Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora, Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtár, letöltés ideje: 2023. április 2.
[2] A Haggadá a zsidóság szertartáskönyve, amely a Pészach ünnepének szertartásrendjét tartalmazza. Több változata ismert.
[3] 2 Mózes 11:1–10.
[4] Vö. A magyarországi zsidóság története, szerk. Róna Tamás–Mezei Mónika, Budapest, Szent István Társulat, 2018.
[5] Ehhez lásd a ZSIMA küldetésnyilatkozatát, letöltés ideje: 2023. április 2.
[6] A zsidó–keresztény párbeszéd témájában lásd jelen tanulmány szerzőjétől: Róna Tamás: A bizonyosság ládája. Írások a zsidó–keresztény párbeszéd tárgyköréből, Budapest, Magyarhoni Zsidó Imaegylet, 2023., letöltés ideje: 2023. április 2.
[7] Merenptah fáraó sztéléje Izrael népét más, az egyiptomiak által legyőzött kánaáni népekkel együtt említi. Lásd bővebben: Michael D. Coogan: The Oxford History of the Biblical Word, Oxford University Press, 1999, 97. o.
[8] A mű magyar kiadását lásd: Josephus Flavius: Apión ellen, avagy A zsidó nép ősi voltáról; ford., jegyz., utószó Hahn István, Budapest, Helikon Kiadó, 1984.
[9] Hahn István (1913–1984) rabbi, ókortörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
[10] Hahn István: Utószó, in Josephus Flavius: Apión ellen, avagy A zsidó nép ősi voltáról, 117–135.
[11] Mahler Ede (1857–1945) osztrák-magyar származású csillagász, történész, régész, orientalista, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyiptológiai Tanszékének alapítója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
[12] Mahler Ede: Untersuchung über die in der Bibel erwähnte ägyptische Finsterniss, Sitzungberichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften in Wien, Bécs, 1885.
