Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mond nekik : Szentek legyetek, mert én az Örökkévaló, a ti I’stenetek, szent vagyok! (3Mózes 19:2)
Ennek a fejezetnek minden törvénye ebből az első I’steni paranccsal fakad:–”Szentek legyetek”. Felölelve ezzel az emberi tevékenységeket és kapcsolatokat, a magánjellegűeket, a társadalmiakat a lelkieket. a gyengékhez és a rászorulókhoz.
Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg társad igazságtalanságáról: “Szeresd felebarátodat, mint te magadat, mert én Örökkévaló vagyok”.
Az írás mind tartalmában, mind megfogalmazásában rejtélyes. Bölcseink kijelentették, hogy az ember részrehajló önmagához. Ez egy alapvető emberi tulajdonság, amit R. Akiva döntése is tükröz: “a te életed elsőbbséget élvez embertársaiddal szemben”. Hogyan tudunk így szeretni másokat, mint önmagunkat?
Rashbam -Sámue ben Meir Szentírás és Talmud magyarázó 1080-1174- magyarázatában: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat – csak ha az – a felebarátod, erényes, de ne ha gonosz, ahogy írva van, a Mindenható félelme a gonosz gyűlölése (Péld.8:13).
Így Rashbam értelmezése szerint csak akkor szeresd, ha igaz, de nem akkor, ha gazember, ebben az esetben követned kell Salamon király parancsát: „az Örökkévaló félelme a gonosz gyűlölete; kerüld őt, és kerüld a társaságát.’
Rashbam, az egyszerű értelem ismert képviselője, úgy tűnik, itt eltér az elvétől. A szöveg semmiféle utalást nem tesz az igazak és a gonoszok közötti különbségtételre. Inkább a semleges, átfogó kifejezést használja –felebarát. Ennek a kifejezésnek az „izraelitával” való azonosítását végérvényesen megcáfolja, hogy „minden férfi kérjen felebarátját és minden nő a felebarátját ezüst- és arany ékszereket…” (2Móz 11:2), ami nyilván az egyiptomiakra vonatkozik.
A „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” kifejezés nem szó szerint értendő, mivel az embertől nem várható el, hogy úgy szeresse felebarátját, mint önmagát. Sőt, R. Akiva úgy döntött, hogy a te életed elsőbbséget élvez embertársaiddal szemben. A Tóra azt írja elő, hogy ugyanazokat az előnyöket kívánjuk felebarátunknak, mint magunknak. Valójában néha az ember csak bizonyos előnyöket kívánhat felebarátjának, például gazdagságot, de nem bölcsességet és hasonlókat. De még ha mindenben jót is kíván szeretett barátjának, például vagyoni megbecsülést, nem imádkozik ezért rendületlenül , ha mégis, akkor is ragaszkodik a haszon nagyobb részéhez. Ezt a hiányosságot ítélte el a Tóra. Inkább az ember mindenben jót kívánjon embertársának, akárcsak saját esetében, és ne korlátozza szeretetét. Így Jonathán és Dávid esetében azt mondja, mert szerette őt – mint a saját lelkét, úgy szerette. (I. Sám. 20:17), mivel minden féltékenységet eltávolított szívéből.