E heti szidránk a B’há’álot’chá (Midőn felteszed) a m’norá meggyújtásának parancsával kezdődik. E legősibb zsidó jelképnek is gazdag szimbolikája van. A J’hudá törzséből származó B’cálél ben Uri készítette, egy tömb színaranyból. Úgy alkotta meg, hogy a 3 – 3 oldalsó láng a középső láng felé irányul. A m’norá hét ága szimbolizálhatja a hét napjait. A középső a szombatot jelképezheti, mely mintegy megkoronázza a hetet.
A középső láng ezen felül szimbolizálhatja a Tórát; miképpen a bölcsek mondták: a Tóra maga a fény. A Tóra fénye úgy ragyogja be az ember lelkét, mint a Földet a Nap.
A szakasz további részében arról olvasunk, hogy Mózes nagyon szerény volt, akit egyébként a Talmud a Naphoz hasonlít, mivel a Tóra átadásával elhozta az i-teni fényt a világra.
Mózes kétségtelenül a legerőteljesebb vezetője volt Izrael fiainak, ugyanakkor szerényebb volt a többi embernél a földön.
Mit is fejez ki a Tóra, amikor azt olvassuk, hogy Mózes szerény volt?
A Tórában ezt olvassuk: „Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat.” (3Móz. 19. 18.) A micvá teljesítésének feltétele, hogy előbb önmagunkat szeressük. Mindezt figyelembe véve, miképpen tudjuk szeretni önmagunkat anélkül, hogy arrogánsnak, vagy egocentrikusnak gondolnánk magunkat?
Azért, hogy megértsük, nézzük meg a Holdat! A Hold a legnagyobb égitest, amelyet éjszaka látunk, mely csak akkor képes világítani, ha visszatükrözi a Napról érkező fényt.
Ugyanezt érzi a zsidó nép az Ö-való előtt.
Fontos, hogy felismerjük képességeinket, valamint egyediségünket. Tudnunk kell, hogy a belőlünk származó „fény” egy nagyobb fényforrás tükröződése. Mindaz, amivel rendelkezünk az Ö-való adománya, az Ö-való révén száll ránk.
A szerénység, az az adottság, hogy szeressük magunkat, azonban annak tudatával, hogy mindaz, amivel rendelkezünk, csupán tükröződése egy nagyobb forrásnak, az Ö-valónak.
Békés Szombatot, kívánom mindannyiunknak, hogy a Tóra áldásos fénye ragyogja be az életünket!