A Tóra kivételes szövegrészlete kérdést tesz fel, és választ is ad a kérdésre. A zsidók hitvilágában az I-tent szeretni és félni egy és ugyanaz a kategória. Rabbi Haim (Volozsin 1749-1821) tanította: „Sok mindentől félünk életünkben, általában rossz és kellemetlen dolgoktól. Úgy tűnik, hogy a félelem végigkíséri életünket. Ha képesek lennénk magunkat úgy alakítani, hogy a félelemre való hajlamunkat a jótól – az Örökkévalótól – való félelemre irányítsuk, akkor valószínűleg sokkal könnyebben mentesülnénk a többitől.”
I-ten megteremtette a világot és benne az embert, akinek két alternatívát kínált: istenfélelmet és szabad akaratot, azaz nem akarta befolyásolni választásában.
A „test és lélek” embernek életében három „jóbarátja” van: pénze, rokonsága és érdemei. Ha szerencséje is van, ezek hárman vele maradnak és ragaszkodnak hozzá! Ám halála után egyenként elmaradoznak: először vagyona lesz hűtlen hozzá. Rokonai a sírig kísérik, onnan visszatérve hamar felejtenek. Csupán az érdemek, jótétemények hűek, kitartóbbak. Ezek kísérik az ember lelkét I-ten trónusáig, szót emelnek mellette, védik, pártolják, hirdetik mulandóságát.
Mit is takar az ember szeretet és félelem kettős viszonya I_tenhez? Istenszolgálatot, melynek fokozatai vannak: félelem, szeretet, szentség, tisztaság, tartózkodás. A büntetéstől való félelem, a szolgálat alacsonyabb foka. Mózes elérte az istenfélelmet. Talmud kérdése: „ olyan csekély félni Istent?” Mózes példája szerint, aki elérte az I-tenszolgálat legmagasabb fokát, a félelemből való szolgálat igazán nem csekély.
Rabbi Hanina Rabbi Simon ben Joháj nevében tanította: „Minden Isten kezében van, kivéve az istenfélelmet”. I-ten kincsestárában nincsen más, csak istenfélelem, amint írva van: “az Örökkévaló félelme a kincse.” (Jesája 33:6) Vajon egyszerű félni I-tent?
“ Ha valakitől súlyos dolgot kérnek, ami birtokában van, akkor a kérés egyszerűnek tűnik. Más esetben, ha látszólag csekély dolgot kérnek, amellyel viszont nem rendelkezik a személy, akkor az sokkal súlyosabbnak tűnik neki.
Rabbi Mos ben Maimon (Maimonidesz 1137-1204) Misne Tora Hilchot Micvot 3/14-ben tanítja:
„Semmi sem áll a megtérő útjába… ..aki a rossz útjáról jó útra tér, Isten és a közösség visszafogadja: tiszta lappal indulhat, senki se fogja emlékeztetni múltjára! Ő azonban viselni fogja előbbi élete vétkeinek terhét!”
Két módon térhet meg, választhatja előbbi rossz útja helyet a jó és helyes Istenfélelem és Istenszeretet útját:
- Félelemből
Ez esetben I-ten úgy tekint rá, mint aki előbb csak azért vétkezett, mert nem volt meg benne a kellő felismerés, nem tudott disztingválni jó és rossz között, vagyis akaratán kívül követte el bűneit. Erre mondja a Talmud: „Az ember csak akkor vétkezik, ha megszállja a bolondság szelleme…” (Szotá 3a)
- Szeretetből
- „Aki szeretetből tér jó útra, annak „korábbi szándékosan elkövetett vétkei jó cselekedetekké változnak”. (Jomá 86b) Ilyen volt Dávid király, aki mondta: „Szomjúhozik reád lelkem, eped utánad testem, száraz és bágyadt földön, víz nélkül.” (Zsolt. 63/2.)
Erre mondták a Talmud bölcsei: „Ahol a megtért áll, ott még a tökéletes igazak sem tudnak megállni.” ( u.o.)