Ezen a héten Röé hetiszakaszát olvassuk fel a Tórából. A szó jelentése: lásd! Ebben a fejezetben Mózes folytatja a törvények ismertetését, illetve az elmúlt negyven év történéseinek elbeszélését.
„Íme, lásd, én elétek helyezek a mai napon áldást és átkot” – szól Mózes a néphez.
Abban az esetben áldást, ha a nép teljesíti az Ö-rökkévaló parancsolatait, és átkot pedig arra az esetre, ha elhanyagolják azokat. Amikor majd a nép átkel a folyón a Szentföldre, az áldást a Gerizim hegyén, az átkot pedig az Ébál hegyén kell kimondania. (5Mózes11,26-32)
Az áldás és átok, a jót és a rosszat, a jó utat és a rossz utat jelképezi. Mózes a helyzet ismertetésével megadja mind az egyénnek, mind pedig a zsidó népnek egyaránt a választás jogát és lehetőségét. Mindenki szabadon kényszer nélkül dönthet, de a döntésért mindenki maga viseli a felelősséget. Továbbá a zsidó nép parancsot kap arra, hogy pusztítsák el mindazokat a bálványokat, amelyeket az előttük levő népek szolgáltak, és ne kövessék a különböző idegen isteneket.
Az Ö-rökkévalónak egy Szentélyt kell majd építeni azon a helyen, „amelyet az Ö-rökkévaló, a ti I-stenetek kiválaszt, hogy ott lakozzék a neve”, és ahová a népnek kell majd a neki szánt áldozatokat hoznia, bárhol máshol tilos áldozatot bemutatni. Az állatokat viszont máshol is le lehet vágni előírás szerint, abban az esetben, ha nem áldozatnak szánják, hanem a húsukat akarják megenni, a vért azonban tilos elfogyasztani. Innen ered a kóser vágás parancsolata. Még egyszer elhangzanak a kóser szárazföldi állatok és halak megkülönböztető jegyei, valamint a nem kóser madarak csoportja. Újfent említésre kerül, hogy tilos állat tetemét fogyasztani (tréfli), illetve a „ne főzd gödölyét az anya tejében”, ami valójában általános tilalom a tejes és a húsos keverésére.
A Tóra a következőt mondja a kóser vágásról: 
„Vághatsz marhádból és juhaidból, melyeket az Örökkévaló neked ad, úgy, amint én neked parancsoltam”. (5Mózes12,21)
A további részleteket Mózes szóban kapta meg az Örökkévalótól.
„Semmi vért se egyetek minden lakóhelyeiteken, sem madárét, sem baromét”– olvashatjuk a Tórában. (3Mózes7,26)
A rituális vágás célja, hogy a metsző (sakter) minél kevesebb szenvedést okozzon az állatnak, és minél több vér tudjon távozni belőle. A nyak gyors oda-vissza mozdulattal történő átmetszéséhez megfelelő hosszúságú, tökéletesen éles, hibátlan pengéjű kést kell használnia. A kés a másodperc törtrésze alatt elmetszi a légcsövet, nyelőcsövet, a verőeret és vénát. Az eszméletvesztés szinte azonnal, pár másodpercen belül bekövetkezik. A sechitá lehetővé teszi a vér teljes és azonnali eltávolítását, amely így nem marad a húsban. Ezzel eleget teszünk a vér evésének tilalmának. Azonban nem csak a vágásnak kell kóser módon történnie. A sakter dolga a tiltott zsiradékok, inak, a belsőrészekben vagy a nyelvben maradt erek, szennyeződések eltávolítása, valamint a hús teljes vértelenítése. Nagyon fontos, hogy tudja, mit kell és lehet megtisztítani, és mit kell kidobni. Ez a munka ügyességet, tapasztalatot, képzettséget kíván!
Nem elég tehát a megfelelő módon elvenni az állat életét, ezt követően el kell távolítani a vérét. A vér legnagyobb része a vágás során távozik, ám nem az összes. Emiatt a vágást követően áztatással és sózással szabadulnak meg a húsban maradt vértől.
A kóser állatok is csak akkor ehetők meg, ha kóser módon dolgozzák fel őket.
Mint azt már tudjuk, a Tóra tiltja minden olyan élőlény fogyasztását, amely elpusztult, vagy nem rituális vágás útján ölték meg, ezeket-, mert ismétlés a tudás anyja, – tréflinek nevezzük. Tréflinek nevezzük azokat az ételeket és edényeket is, amelyek nem felelnek meg ezeknek a szabályoknak. Minden olyan edény, amelyben nem kóser élelmiszert főztek, tréflivé válik.
„Ne főzd a gödölyét anyja tejében” (2Mózes23,19)
Háromszor szerepel ez a mondat a Tórában, ezért zsidó embernek tilos azt megfőzni, megenni vagy azt eladnia! Ebből a parancsolatból származik a hús és tej vegyítésének tilalma is.
A húsos és a tejes ételeket nem szabad ugyanabban az edényben készíteni, illetve tálalni, még különböző időpontokban sem. Ezért kell elkülöníteni a húsos és tejes ételek főzéséhez és elfogyasztásához használt edényeket és tányérokat. Szokás megjelölni őket, vagy más-más színűeket használni.
Az adakozásról, vagyis a cödákáról
A cedáká vagy cödokó szó a cedek szóból ered, melynek jelentése tisztesség, jótékonyság. A köztudatban egyszerűen adományként ismerjük. Tórai előírás adományt adni a szegénynek, hiszen az is le van írva:
„Ha lesz közötted szűkölködő, testvéreid egyike… meg kell nyitnod kezedet számára” (5Mózes15,7-8) és
„támogasd őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy élhessen melletted.” (3Mózes25,35)
Ha valaki egy szegény embert kéregetni lát, de elfordítja a fejét, áthágja a “ne keményítsd meg szívedet, és ne zárd be kezedet szűkölködő testvéred elől” tórai parancsolatát. (5Mózes15,7) A cedákát jó szívvel és együttérzéssel kell adni. Ha magunk is szorult helyzetben vagyunk, inkább adjunk kevesebbet, de azt tegyük jó szívvel. Aki gorombán ad, bosszús képpel, az maga csökkenti adományának az értékét, még akkor is, ha hatalmas összeget adott, mert „és ne legyen irigy a szíved, mikor adsz neki”. (5Mózes15,10) Ne forduljunk el a szegénytől, ha pénzzel nem tudunk segíteni vagy csak nagyon kevéssel, akkor tegyük ezt másképp, hallgassuk meg, néhány vigasztaló szó vagy mondat is jól tud esni! Lehetőségeihez képest mindenkinek kell cedákát adnia. Még a szegénynek is adnia kell, aki maga is rászorul a cedákára, ha csak kicsit is, de adnia kell. Ez a kicsi nagyobb a nagynál, amit egy gazdag adhat. De ha a szegénynek magának sem elég, amije van, nem kell adnia, mert az önfenntartás fontosabb, mint mások fenntartása.
Az adakozás törvényei
A cedáká szó szerint „tisztességességet” jelent, de általában az adakozás megnevezésére használják, és Ábrahám ősatyánk leszármazottainak jellemzője, mert le van írva: „Mert megismertem őt azért, hogy ő parancsolja meg fiainak és háza népének… cselekedjenek igazságot és jogot”. (1Mózes18,19) Az adakozás több, mint az áldozat. Mert az is le van írva, hogy „Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Örökkévaló az áldozatnál.” (Példabeszédek21,3). Izrael számára csak a cedáká gyakorlása hozhat megváltást, mert „Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.” (Ézsaiás1,27)
Az adakozásnak nyolc fokozata van, nézzük meg melyek ezek!
A nyolcadik és legalacsonyabb fokozat, ha kelletlenül adakozunk.
A hetedik fokozat, ha a kelleténél kevesebbet adunk, de legalább jó szívvel.
A hatodik, ha a szegény kifejezett kérésére adunk.
Az ötödik, ha úgy adunk alamizsnát, hogy a szegény nem kérte.
A negyedik fokozat a közvetett adományozás. Aki kap, az tudja, hogy ki az adományozó, de az adományozó nem tudja, hogy kinek adott.
A harmadik fokozatban az adományozó tudja, hogy kinek adott, de aki kapott, az nem tudja, hogy kitől kapta az adományt.
A második legmagasabb fokozat, amikor sem a megajándékozott nem tudja, hogy ki volt az adományozó, sem az adományozó nem tudja, hogy kinek adott. A jótékonysági és a közösségi alapítványok ezt a célt szolgálják.
Az adakozás legmagasabb foka, ha akkor segítünk valakin, amikor még nem szegényedett el, például ha nem sértő módon felajánlunk neki egy tekintélyes adományt vagy kölcsönt, vagy munkához, esetleg üzlethez segítjük, hogy ne kelljen mások segítségére szorulnia.
A cedáká fenti szabályai az adományozó kötelezettségeivel foglalkoznak.
Íme, néhány szabály azoknak, akik kapják a cedákát:
Arra kell törekednünk, hogy ne terheljünk másokat, és ne függjünk jóindulatuktól. Még a híres tudósok és köztiszteletben álló emberek is találnak kétkezi munkát, ha a szükség úgy hozza. Vállaljuk a munkát, semhogy mások jótékonykodására szoruljunk. Ez a bölcsek tanítása, akik példát is mutattak ebben. Aki azonban nem tud megélni, ha nem fogad el cedákát, az habozás nélkül fogadja el. Aki büszkeségből visszautasítja a cedákát, az öngyilkoshoz hasonlít, és bánatában áthágja a törvényt. Vallási kötelesség (micvá) pénzt kölcsönözni a szegénynek, mert le van írva: „Ha pénzt adsz kölcsön az én népem közül valakinek”. (2Mózes22,24) A szegénynek pénzt kölcsönözni nagyobb micvá, mint cedákát adni annak, aki kér. Az utóbbi már rákényszerült, hogy kérjen, az előbbi még nem süllyedt idáig. Nagy érdem másokat cedáká adására buzdítani, sőt nagyobb, mint maga az adás.
Az ilyenekről szól az Írás: „Akik sokakat az igazságra vezetnek, miként a csillagok, mindörökké…” (Dániel 12:3.)
A felajánlott cedákát azonnal oda kell adni. Aki késlekedik, bár rögtön is odaadhatná, az megsérti a Biblia előírását:
„Ha fogadalmat teszel az Örökkévalónak, a te Istenednek, ne halogasd azt megfizetni…” (5Mózes 23:22.)