Tikvaténu, azaz Reményünk – ez volt eredetileg annak a kilenc versszakból álló költeménynek a címe, amelyből az izraeli himnusz, a Ha’tikvá szövege született, és amely Naftali Herz Imber első, Jeruzsálemben 1886-ban Barkai (Hajnalcsillag) címmel kiadott verseskötetében jelent meg. Ezzel a szerző az első alija[1] egyik legismertebb költőjévé vált.
Ki volt Imber, hogyan lett a versből dal és abból a zsidó nép himnusza?
A vers 1877 – ’78 körül született Iasiban (magyar neve Jászvásár). Szerzője a galíciai Zlocow-ban (ma Ukrajna) látta meg a napvilágot 1856-ban. Erec Israelbe 26 évesen jutott el, miután élt Törökországban és Angliában is, végül pedig az Egyesült Államokban telepedett le, ott fejezte be életét 1909-ben. 1953-ban Jeruzsálembe szállították földi maradványait.
A 120 évvel ezelőtt, 1903. augusztus 23-án Bázelben megnyitott hatodik cionista kongresszuson történt meg először, hogy a mintegy hatszáz résztvevő együtt elénekelte az akkor már sokak által ismert dalt. Ez volt az a kongresszus, amelyen napirendre tűzték a brit javaslatot, miszerint Uganda lett volna a zsidó letelepedés célországa. Egyben ez volt az utolsó alkalom, hogy az egy évvel később elhunyt Theodor Herzl beszédet mondott, melyet a 137. zsoltár 5. sorával fejezett be: „Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom!”[2] Ettől kezdve minden cionista kongresszuson elénekelték a dalt, amelynek akkor már Ha’tikva volt a címe.
Hivatalosan 101 (!) évvel később, 2004-ben nyilvánították az akkor 56 éves Izrael Állam himnuszává.
A késlekedés oka több arab és néhány baloldali zsidó képviselő ellenkezése volt, akik szerint a szöveg ebben a formában elfogadhatatlan a kisebbségek számára. A sors iróniája, hogy a szöveg megváltoztatását követelők egyik szószólója Shamira Imber rádiós újságíró, a szerző testvérének tavaly októberben elhunyt unokája volt.
Abban, hogy Imber verse ismertté váljon, sokat segített a dallam. Nem sokkal a vers megszületése után egy Leon Igli nevű zenész próbálkozott a megzenésítéssel, de miután mind a kilenc versszakra más-más dallamot írt, nehéz volt megtanulni. 1887-ben aztán Shmuel Cohen volt az, aki egy román népdal melódiáját igazította a vershez, ezután már könnyen megtanulhatónak bizonyult. A forrásként használt dalt Ökrösszekér címen tanították akkoriban a román iskolákban, több szövege is ismert volt. A dallamot általában Bedrich Smetana cseh zeneszerző 1875-ben bemutatott Moldva című szimfonikus költeményével állítják párhuzamba, de vissza lehet vezetni egészen a XVII. századig, Gasparo Zanetti olasz zeneszerző La Mantovana című darabjáig. Cohen először Rison Le’Cion gyermekeivel kedveltette meg az Imber versével énekelt dalt, innen terjedt el nem csak Erec Israelben, hanem a diaszpórában is. Talán először született az egész világ zsidósága számára olyan ismertté vált ének, amelynek héber szövege nem az Ószövetségben vagy az imákban gyökerezett. Bizonyára a felemelő, magasztos dallamnak köszönhető, hogy népszerűvé vált olyan zsidó közösségekben is, ahol legfeljebb egy-két szót érthettek a szövegből.
(Fotó: Kluger Zoltán)
A függetlenség kihirdetésekor, 1948. május 14-én a tel-avivi múzeum második emeleti termében a Palesztinai (később: Izraeli) Filharmonikus Zenekar játszani kezdte a dallamot, s az alattuk lévő teremben a történelmi esemény résztvevői rögtönzött énekkarként csatlakoztak hozzájuk. Egy másik, nem kevésbé emlékezetes alkalom 1960-ban volt: amikor Dávid Ben-Gurion miniszterelnök bejelentette a Kneszetben a náci háborús bűnös, Adolf Eichmann elfogását, a képviselők felálltak helyükről és elénekelték a Ha’tikvát.
Vallásos körökben nem volt egyértelmű a dal megítélése, mint ahogy a mai napig sem az. Egy 1919-ben a dél-tunéziai Dzserba szigetén kiadott peszachi haggada végén szerepel a vers, ugyanakkor a cionizmust ellenző európai zsidó körökben nem merték felvállalni a „szabad népként élni hazánkban” sor miatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az említett haggadában sem szerepel ez a sor, sőt Cion országa és Jeruzsálem is kimaradt, mert – talán óvatosságból – a régi szöveget közölték, melynek befejezése: „…visszatérni atyáink földjére, a városba, amelyben Dávid élt.” Ma van olyan közösség, ahol nem tartják helyénvalónak, hogy imákkal egy kiadványban jelenjen meg vagy hogy elhangozzék a zsinagógában, ugyanakkor van olyan imakönyv, amelyben az Izrael Állam békéjéért mondott ima mellett szerepel a Ha’tikva is.
La Mantovana, 1645:
A Ha’tikva alapjául szolgáló román népdal:
Izrael Állam himnusza az ismert izraeli énekesnő, Rita előadásában:
Végül egy kedves amatőr felvétel az első versszak dallamára írt magyar szöveggel:
És végül Izrael Állam nemzeti himnusza szöveghű magyar nyersfordítással:
Jegyzetek:
[1] Az első, 1882-től 1903-ig tartó bevándorlóhullám, melynek során mintegy 50 ezer zsidó érkezett Palesztinába
[2] IMIT fordítás