Az Izraeli Nemzeti Levéltár blogjában minden ünnepről lehet találni néhány érdekes írást. Az alábbiakban három szukkotról szóló cikkből idézünk.
Az első írás egy 1661-ben Amszterdamban megjelent könyvről szól, amely az askenázi ünnepi szokásokat és hagyományokat foglalja össze egy korábban Velencében kiadott gyűjtemény alapján. A szukkoti részhez négy illusztráció tartozik: az elsőn az ünnepi sátor építését látjuk, a másodikon ketten vizsgálják az ünnepi csokor összeállításához szükséges négy növényt, a harmadik azt a szokást ábrázolja, amikor szimchat Tora ünnepén gyümölcsöt adnak a gyerekeknek, a negyedik fametszeten pedig valami furcsa dolgot láthatunk.
מנהגים:…אין אשכנז דורך דש גנץ יאר…אמשטרדם, אורי ווייבש, (תכ”ב). חיתוכי העץ מתארים את מנהגי סוכות.
Hogy kerül egy fej nélküli ember a hosana rabba, azaz szukkot hetedik és egyben utolsó napjáról szóló részhez? A magyarázat: a hívő embert ilyenkor már égeti a kíváncsiság: vajon az élők vagy a holtak könyvébe íratott be a neve? Vajon túléli-e ezt az évet? Egy kabbalista hagyomány szerint, amely már a XIII. században a Rambannál is megjelenik, van rá mód, hogy megtudjuk. A sorsáért aggódó embernek nem kell mást tennie, mint hosana rabba éjszakáján kimenni a szabadba és megnézni az árnyképét a Hold fényénél. Ha az árnyéka tökéletes egész képet mutat, nincs ok az aggodalomra. Ha viszont az árnykép feje hiányzik, egyértelmű, hogy ezt az évet már nem éli túl.
A következő írás egy képeslapon megjelent felvételről szól, amely 1916-ban készült egy Ivanovo nevű nyugat-oroszországi városban. Készítője ismeretlen osztrák katona, akinek bizonyára furcsának tűnt, hogy a hűvös őszi időben a házakon felnyitották a tetőket. A lap a Verlag für allgemeines Wissen című sorozat része, amelyet a központi hatalmak adtak ki sikereikről, propaganda céllal. Számunkra azért van jelentősége, mert megtudhatjuk, hogy a háború ellenére a város zsidó lakosai megünnepelték a szukkotot. Ez a fajta kinyitható tetejű ház ugyanis, amely Magyarországon és egész Kelet-Európában is ismert volt, éppen erre szolgált: csak ki kellett nyitni a tetőt, befedni a nyílást fűzfaágakkal és máris kész volt az ünnepi sátor. A házak előtt ásott téglalap alakú gödrök a háborús környezetre utalnak; rendeltetésük az volt, hogy a járókelők lövöldözések idején védelmet tudjanak találni.
Ez a felvétel pedig 57 évvel később készült, ugyancsak szukkotkor és ugyancsak egy háború közepén. 1973. október hatodikán kezdődött a jom kippuri háború, amelynek húsz napjába a teljes szukkot is beleesett. Több felvétel tanúsága szerint sorállományú és tartalékos katonák egyaránt próbáltak rá alkalmat találni, hogy a harcok közepette megtartsák az ünnepet. Mindezt annak ellenére, hogy Mordechai Piron katonai főrabbi körlevelében leszögezte: a harcoló katonákra nem vonatkozik a szukkot megünneplésének tórai parancsolata, mert most elsődleges kötelességük az ellenség megállítása és legyőzése. A katonák mégis megpróbáltak legalább jelképes sátrakat összetákolni, amit később azzal magyaráztak, hogy a kilátástalannak tűnő helyzetben az elcsigázott harcosok érezni akarták az ünnep és a szabadság hangulatát. A rögtönzött ünnepi sátrakról készült felvételek az akkor 38 éves Nathan Fendrich nevű amerikai fotósnak köszönhetők, aki történelmi és archeológiai témák után kutatva érkezett Izraelbe néhány nappal a háború kitörése előtt. Az események megváltoztatták tervét; neve több száz háborús felvétel által vált ismertté.
Az ünnep végéig döntő fordulatot vett a harc: az izraeli hadsereg védekezésből támadásba lendült. A Maariv című napilap riportjából kiderül, hogy október 17-én a szíriai fronton a katonák két támadás közötti szünetben az általuk épített ünnepi sátorban gyűjtöttek erőt a harcok folytatásához.
Források:
https://blog.nli.org.il/losing_your_head/