Narsaq egy kisváros Grönland déli részén, ahol kb.1700-an élnek. A táj gyönyörű, de a város nagyon elzárt a külvilágtól, ahhoz is helikopter vagy legalábbis hajó kell, hogy eljussunk egy repülőtérre, hogy elhagyhassuk a szigetet. Ide költözött feleségével Paul Cohen, 22 évvel ezelőtt.
„Sok szempontból ez az Édenkert”- mondta a jta-nak a 61 éves, amerikai zsidó férfi.
„Olyan, mintha egy nemzeti parkban élnék. Nagy kiváltság, hogy itt lakhatok ebben az apró civilizált közösségben, amit körülvesz az érintetlen természet.”
Cohen az Amerikai Egyesült Államok-beli Wisconsinban nőtt fel. 1991-ben Németországba költözött, ahol megismerte Monikát, akit feleségül vett. A férfi 4 nyelven beszél, ezért tolmácsként dolgozott Berlinben. 1993-ban, turistaként látogatott először Grönlandra. „Teljesen elvarázsolt a hely, a véget nem érő nyári napok. Azt hittem, ez egy egyszeri élmény, soha többet nem jövök ide vissza” – emlékezett Paul Cohen. Három évvel később mégis visszatértek, sőt, úgy döntöttek, hogy ott szeretnék leélni hátralevő életüket. Családjuk persze ellenezte az ötletet és biztosak voltak benne, hogy hamarosan visszaköltöznek a „nagy szárazföldre.”
Az volt a céljuk, hogy Paul innen is fordítóként fog dolgozni, de akkoriban az internet még igencsak akadozott Narsaq-ban, ezért a házaspár házak festéséből tartotta fenn magát. Azóta a net már ott is gyors, úgyhogy Cohen visszatért eredeti szakmájához és egy új vállalkozásba is belekezdtek: utazóknak adnak bérbe két kis házikót.
Mikor a Jewish Telegraphic Agency újságírója arról kérdezte, mi hiányzik neki az USA-ból, vagy Európából, némi gondolkodás után azt mondta: alapvetően mindene megvan, néhány zöldség és gyümölcs hiányzik csak neki, amit Grönlandon nem vagy csak alig lehet beszerezni, mint például a padlizsán.
A legnagyobb nehézséget az okozza neki, hogy minél sűrűbben meg tudja látogatni 85 éves édesanyját, aki Wisconsinban él. A külvilágtól való elzártság miatt ezt csak néhány évente tudja megtenni. Először helikopterre vagy kompra száll, amivel elmegy a legközelebbi reptérre Grönlandon. Onnan Izlandra vagy Dániába kell repülnie, mivel Grönlandról nincs járat Amerikába. A járatkésések és a rossz időjárás miatt legutóbb 12 nap alatt jutott el otthonról Wisconsinba.
Grönlandon sosem volt szervezett zsidó közösség, leszámítva egy USA hadi-bázist, ahol természetesen éltek és élnek zsidók. Vilhjálmur Örn Vilhjálmsson történész könyvében azt írja, hogy a XVI.-XVII. században, a grönlandi vizekre érkező holland bálnavadászok között minden bizonnyal voltak zsidók, de a II. világháborúig nem volt semmilyen hivatalos nyoma annak, hogy élnének zsidók Grönlandon. Akkor is csak a katonai bázisra érkeztek zsidó amerikai katonák.
Az 50-es években Tule településen több mint 50 zsidó katona állomásozott, akik megtartották a nagy ünnepeket és a sabbatot is. Grönland többi részén azonban még sosem volt zsidó ünneplés vagy összejövetel- legalábbis ennek semmi nyoma a történelmi iratokban sem. Ebből kifolyólag úgy tűnik, Paul Cohen történelmet írt, ő az első zsidó, aki életvitelszerűen Grönlandon él, hosszú évek óta.
„Ettől úgy érzem magam, mint valami ritka orchidea faj a tundrán”– mondta a férfi nevetve.
Ha zsidó turisták érkeznek a településre, minden esetben megtalálják Pault és elfogyasztanak közösen egy kóser étkezést. Bár ő nem vallja magát vallásosnak, házán kint van egy mezúza, és videó-hívásokon keresztül mindig részt vesz az Amerikában élő családja Hanukka-gyertyagyújtásain.
Feleségével együtt úgy tervezik, hogy életük végéig Narsaqban maradnak.
„Néha visszahúzódik a jég, és azon kapom magam, hogy olyan földön sétálok, ami több ezer évig rejtve volt. Vannak napok, amikor úgy érzem, hogy nem csak az egyetlen zsidó vagyok Grönlandon, de talán az utolsó ember is a Földön” – fogalmazott Paul Cohen.