A Talmud (Menáhot 53b) Mózes második, a Smot könyve lényegét így foglalja össze: „Jöjjön a jó és vegye át a jót a Jótól, a jóknak.”
Rabbi Ezra így tanította: „Jöjjön a jó” – ez Mózes, amint írva van: „viselős lett az asszony és fiút szült, és látta, hogy jó”. (II.M./:2) „Vegye át a jót”- ez a Tóra, amint írva van: „jó részt adtam nektek, Tórámat el ne hagyjátok.” (Mislé 4:2) „Jótól”, tehát I-tentől, amint írva van: „jó az Örökkévaló mindenkihez.” (145.Zsolt.9) A „jóknak”, ez a zsidó nép, amint írva van: „tégy jót Örökkévaló a jókkal, és akik egyenesek szívükben.” (125.Zsolt.4):
„Mondta Jochanan ben Nuria: Amikor megszületett Mózes, Fáraó csillagjósai kiolvasták a csillagok állásából, hogy megszületett a zsidók Megváltója, aki majd kivezeti a zsidó népet Egyiptom országából. Hogyan lehet ez, – kérdezte Jozsuá ben Lévi – hiszen Isten mondja: „ Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptom országából, a szolgaság házából!” (II.M.20/2) Rabbi Jochannan mondta erre: Az áll: „Mózestől (jön a megváltás), Isten emberétől!” ( 90.Zsolt.1) Józsuá rabbi válasza: Pészach Hagadában áll: „Íme, nem angyal, nem szeráf és nem küldött által, hanem maga a Szent, áldott legyen Ő, a Maga fenségében vezetett ki, amint mondatott: ”Én az Örökkévaló.” (II.M. 12/12) Mózes a Tóra kapcsán lett Izrael „Megváltója”, Isten küldöttje, amint áll: „A törvény ez, amit Mózes parancsolta nekünk, örökségül Jákob gyülekezetének.” (V.M.33/4)
Jozsuá ben Lévi kérdezte, miért áll: Mivelhogy a vízből mentettem meg őt.” ( II.M. 2/10.)
Mondta Jochanan ben Nuria, az előbbiekre vonatkoztatva: fáraó csillagjósai nem tudták, hogy a zsidók megváltója zsidó lesz-e, vagy egyiptomi. Mondták fáraónak: „Látjuk, hogy víz által fogsz meghalni.” Ezért minden fiút, zsidót és egyiptomit is a folyóba dobatott, nem tudta, ez rá, vagy a születendő gyerekre értendő. A „víz által fog meghalni” viszont nem a folyóra volt értendő Mózes vonatkozásában, hanem „Mörivá” Pörlekedés vizére (lásd IV.M. 20/7-13.), azaz arra, hogy nem fog Mózes bemenni az ígéret Földjére.” (Sábath 88a)
Mózes „felnőtt” azaz „nagy lett”, nem fizikailag, hanem szellemileg is. Bár királyi körülmények között élt, nem felejtkezett meg testvéreiről. Kiment és tapasztalta sanyarú sorsukat.
„ Bölcseink szerint tíz erős dolog van a világon: A szikla erős, de a vas széthasítja. A tűz megolvassza a vasat, a víz eloltja a vizet. A felhők magukhoz vonják a vizet. A szél elűzi a felhőket. Az ember ellenáll a szélnek. A félelem megrendíti az embert. A bor elűzi a félelmet. Az alvás legyőzi a bort. A halál még az álmot is elsodorja. De mindennél erősebb a szeretet, mely dacol a halállal és túléli azt.
Mózes szeretettől áthatva szánalommal fordult I-tenhez:
„ Kegyelem atyja, mit tett Izrael, hogy ilyen nyomorúságot érdemel?” (Bává Bátrá 10a)
Izrael népe október 7. óta harcban áll a terrorizmussal, ugyanezt kérdezzük!