E heti szidránk a Váérá. I-ten tudtára adja Mózesnek, hogy kivezeti népét Egyiptom országából és elviszi őket őseik országába, a leendő Izrael földjére. Szakaszunkban olvasunk a 10 csapás többségéről, mellyel az Ö-való az egyiptomiakat sújtotta, továbbá arról, hogy a fáraó „megkeményítette a szívét” – vonakodott elengedni Izrael gyermekeit.
A sorozatos és súlyosbodó csapások ellenére az uralkodó nehezen tért jobb belátásra; országa és népe igen megsínylette keményfejűségét. Ezen csapások jelek voltak, üzenetek a fáraó számára, hogy változtatni kell a hozzáállásán, különben súlyos árat kell fizetnie…
A mi életünkben is csapások (jelek) sorozatával kell szembenéznünk. Évről évre egyre súlyosabb hatásait érzékeljük a klímaváltozásnak, mely nagyrészt az emberi felelőtlen viselkedés következménye. A Covid-19 járvány globális hatással volt az emberiségre nézve.
Arra kényszerítette az emberek nagy részét, hogy otthon maradjanak, gyökeresen megváltoztassák addigi megszokott életüket. Ez pozitív hatással volt a környezetre, lélegzethez jutott a bolygó; mely azt is bizonyítja, hogyha az ember nem önző módon használná ki a Földet, hanem harmóniában élne vele, akkor helyrehozhatók lennének a károk, melyet a társadalom okozott. Szemünk előtt kell tartanunk, hogy ne kövessük el azt a súlyos hibát, mint a keményfejű fáraó és tudatosítsuk magunkban, változtatnunk kell a Földdel való kapcsolatunkon a fenntarthatóbb jövő érdekében, nemcsak magunk, emberek, hanem a rajtunk kívül élő teremtmények érdekében is.
Azon túl, hogy a Föld lételemünk, – mely már önmagában arra predesztinálja, hogy különösen vigyázzunk rá -, I-tené, miként szakaszunkban olvassuk:
„Mondta neki (fáraónak) Mózes: Amint kimegyek a városból, kiterjesztem kezeimet az Örökkévalóhoz; a mennydörgés meg fog szűnni és a jégeső nem lesz többé, hogy megtudjad, hogy az Örökkévalóé a föld.” (2Móz. 9. 29.)