Az Egyiptomot sújtó kilencedik csapásról olvasunk. A szövegben a „sűrű” jelző -bölcseink szerint- nem csak fizikai, szellemi sötétségre is utal! A sötétség és az addigi nyolc csapás között az volt a különbség, hogy amíg az előzőek büntetések, a sötétség figyelmeztetés volt. A fáraót figyelmeztette szellemi vakságára, hogy nem „látja”, nem fogja fel mi történik vele és embereivel, és mi lesz magatartásának következménye. A sötétség nem csak a fáraót, az egyiptomiakat, de a zsidókat is figyelmeztette. A rabbinikus hagyomány szerint a fáraó és népe megmaradtak szellemi sötétségükben. Mózes népében ezzel szemben vágy generálódott a szellemi fény iránt, és tettre vágyás: tenni valamit a sötétség ellen.
A sötétség, amiről a tórai szöveg beszámol, olyan hatással volt a fáraóra, hogy megrendült tudata, megváltozott világképe. „Menjetek, szolgáljátok az Örökkévalót…”-mondta – (II.M.10/24) elismerve az Örökkévalót, a zsidók istenét a világ teremtőjének! Már nem „Istenetek”-nek nevezi az Örökkévalót! Elismeri egyedüli Istenként. A zsidó nép ezzel szemben felismerte, hogy I-ten a „szellemi fény” forrása!
A világ teremtése I-ten kijelentésével kezdődik: „Legyen világosság!” (I.M.1/3) Ismert teleológiai kérdés, milyen fényről lehet szó, ha I-ten csak a negyedik napon teremtette a Napot és a Holdat. (I.M.1/14) I-ten felszabadította az „Ősfényt”, mely a zsidó misztika szerint a teremtés előtt, már kétezer éve „létezett”. Abból kiindulva, hogy I-ten hat nap alatt teremtette a világot, kétezer év az örökkévalóság szinonimája. „És elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.” (I.M:1/4) A sötétség, a fény, jelen esetben az Ősfény hiánya.
A zsidó misztika, Zohár 17a tanítja: Az Ősfény „mélységes titok, kiterjedés (dimenzió). A teremtés előtt áradt, majd felszállt és elrejtőzött. Felszállt, és amikor elérte a végtelen „Semmi” birodalmát, (utalás arra, hogy I-ten „semmiből teremtette a világot) eltűnt, (elrejtőzött) mert ott (a semmiben) minden eggyé válik. A Teremtés pillanatában világítani kezdett a Hochma (Bölcsesség) és a Heszed (Irgalom) fokozataira. „És lett világosság! (I.M.1/3) …Ez s sötétség rejtélye, kinek neve Elokim.” ( Isten, a „Világmindenség Bírája”) „És elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől.” (uo.1/4) Világosság és sötétség két oldal: jobb és bal. A két oldal férfi és nő fokozatot jelentenek, az ember földi létének forrását! „Isten szelleme lebegett a vizek színén.” (uo.1/2) Sehina (I-ten dicsőségének jelenléte) a nő oldaláról árad, a Jeszod (fundamentum) a férfi oldaláról. Ők ketten, Isten képére és hasonlatosságára teremtettek. „El Gadol” (Nagy Isten) a „kezdet lényegéből” eredő Ősfény kiszabadításának rejtélye!
„…..és lett sűrű sötétség Egyiptom egész országában”
Bölcseink szerint, amikor I-ten sötétséget borított Egyiptom országára, a természetes fény mellett megvonta az Ősfényt is. A sötétség csapásával nem csak az egyiptomiakat sújtotta I-ten, hanem a zsidókat is. Voltak zsidók, akik nem akarták elhagyni Egyiptomot, I-ten „Legyen világosság!” elve ellenében Egyiptom (szellemi) sötétségét választották! És akkor „…szólt az Örökkévaló Mózeshez: Most fogod látni mit cselekszem…” (II.M.4/1) I-ten akaratából az egyiptomi sötétségben az Ősfény szikráját bocsájtotta a zsidókra. És a fizikai sötétségben, az Ősfény által, szellemi megvalósultságukban feltárult a jövő: „…látták a nagy kezet, melyet emelt az Örökkévaló Egyiptomra, félve tisztelte az Örökkévalót: hitt benne és szolgájában, Mózesben!” (II.M.14/31)