„Igazság és jog trónod alapja” -fogalmazza meg a 89. Zsoltár.
„Igazságot, igazságot kövess…” -szól a felhívás! (V.M. 16/20.)
„Az igazság tartós patak!” – állítja a próféta. (Ámos 5/24.)
„Jaj, akik a rosszat, jónak mondják, és a jót rossznak.” (Jesájá 5/20)
Ha ilyen fontos a kiejtett szó igazságtartalma, felvetődik a kérdés: miért nem szerepel a 10 parancsolatban a hazugság tilalma: „Ne hazudj!”?
A Talmud bölcsei megerősítették, hogy az élet produkál helyzeteket, amikor hazudni kell! Ha valaki, miután kimerített minden más lehetőséget és a békesség megtartásáért vagy helyreállításáért nem mond igazat, hazugsága akár érdemnek is tekinthető.
Talmud Jevámot 63.a.: „Rává felesége állandóan bosszantotta a férjét. Ha Rává lencsét kért ebédre, babot tett elé. Ha babot szeretett volna enni, felesége lencsét főzött. Hijjá, Rává fia, mit tett miután felnőtt? Fordítva mondta azt anyjának, amit apja ebédre kért. Ezután már azt kapta apja, amit enni szeretett volna. Apja megjegyezte: Anyád jó útra tért! Fia azt válaszolta: Én voltam, aki megváltoztattam szavaidat. Apja azt válaszolta: ahogy a mondás tartja, „utódod tanít bölcsességre.” De ne tegyél így, mert írva van: „….hozzászoktatják nyelvüket a hazugsághoz” (Jer. 9.4)”.
A Narbonne-i Talmudiskola vezetője rabbi Mose Jichak ben Jekutiel (XI. század ) erős kritikát fogalmaz meg a hazug emberről: „A hazug rosszabb a tolvajnál és rablónál. A tolvaj éjjel „dolgozik”. Láthatatlan marad. A rabló, nappal és éjjel is egyaránt. Általában egy embert rabol ki. A hazug ezzel szemben éjjel és nappal, egyetlen személyt, de akár egész embercsoportot is meglop és megrabol hazug beszédével.”
A Parparot L’Torah című Tóramagyarázat gyűjteményben Rabbi Avraham Jisszahar a radomszki rabbi kérdezi, miért mondta Rabbi Jehosuá ben Chánánjá (tanaita bölcs): „Nem másért jön Elijáhu HáNávi (Illés próféta), mint hogy eltávolítsa a közel levőket, és hogy közel hozza az távollévőket?” Ismert tény, magyarázza a rabbi, hogy az אמת „igazság” héber betűi távol vannak egymástól.( első a sor elején, a második középen, az utolsó a sor végén) Ezzel szemben a שקר „hazugság” betűi egymás után következnek. Nem véletlen! Napjainkban a hazugság inkább közel, az igazság viszont távol került az emberektől. Könnyebb az anyagi világot választani, mert annak javai könnyebben elérhetők. Ezzel szemben a több fáradtságot és elmélyülést igénylő szellemi világ javai távolabb kerülnek az emberektől. Azért, mert nehezebben elérhetők. Illés próféta eljövetelekor közel hozza majd a távollévőket, vagyis az igazságot, melynek betűi messze vannak egymástól. Eltávolítja a hazugságot, melynek betűi szomszédok egymással. Ekkor ér véget a hazugság világa, és az igazság világa köszönt ránk.
Olvassuk:„ ….én vagyok az Örökkévaló és nincs más, ki alkot világosságot és teremt sötétséget, szerez békét és teremt rosszat; én az Örökkévaló teremtem mindezeket.” (Jesája 45/6)
A prófétai idézet nem relativizálja a fentieket? A Talmudban ez áll: „ Az ember még kisujját se mozdítja meg a földön, amíg azt el nem rendelik az égben!” (Hullin 7)
Nem determinált-e minden, amit az ember tesz generációk hosszú sora óta?
A pzyishai Szimche Bune rabbi tanította: „ Isten az embernek szabad akaratot adott, így felelős tetteiért. Semmiféle felső elrendelés nem akadályozhatja meg őt abban, hogy szabad akaratból kövesse a jót és tartsa távol magát a hazugság szavától….”