A Talmud bölcsei szerint a címben szereplő idézet a vita, a harag tüzének meggyújtására vonatkozik.
Állítólag a Gyehenna (pokol) tüzei sem égnek Sábesz napján, csak akkor lobban fel, ha valaki ott lévő vitát generál! Felmerül a kérdés, ha így van, miért hajlamosabbak egyesek vitába bonyolódni a sábeszi ünnepi asztalnál? A magyarázat erre az, hogy minél ünnepélyesebb, „szentebb” valami, az emberben levő rossz ösztön (jécér hárá) annál inkább próbálja megzavarni az ünnep nyugalmát.
A Talmud Jebamot 6b, külön kihangsúlyozza: A Legfelsőbb Bíróság (Nagy Szenhedrin) tagjai ne ítélkezzenek szombat napján, akit halálos ítéletre ítélnek, ne végeztessék ki szombaton. Ez a fenti tórai idézetből vezethető le, külön kiemelve: a Besz Din ne égesse el szombat napján, akit elégetés által ítélt halálra. Mindez azért különös, mert egyébként is a szombat napjára vonatkozó (39 féle) munkavégzési tilalom logikus, hogy a bírósága tagjaira is vonatkozik. Talmud nyomatékosítja, hogy ugyanez vonatkozik a többi halálnemre is. A törvény (hálácha) négy kivégzést ismer: megkövezés, megégetés, lefejezés és megfullasztás által.
Vannak azonban „elvek”, amik „eltolják a szombatot”. A jeruzsálemi Szentély működése idején, a rituális tevékenységeket erősebbeknek, magasabb spirituális szintűnek ítéltek a szombati tilalmaknál, így ezek ”eltolták” a szombatot, ezen a napon, például tilos állatot vágni. A Szentélyben, nem, hogy szabad, kötelező volt szombaton is levágni és elégetni az áldozati állatot. (Egyébként minden „munka”, ami életmentés (pikuách nefes) okán történik, “eltolja a szombatot”)
Visszatérve az alapkérdésre: ha minden halálos ítélet végrehajtása „nem tolja el a szombatot”, tehát szigorúan tilos, miért van kiemelve az elégetés,a tűz általi kivégzés? Talmud Jer. Szanhedrin. 4. a kérdésben nem a „Ne gyújtsatok tüzet…”-ből, „a ti lakóhelyeiteken”- re koncentrál. „Rabbi Ila mondja, rabbi Jannaj nevében: „a ti lakóhelyeiteken”- ebből következik, hogy (a rabbinikus bíróság) ne ítélkezzen Szombaton. Hogyan kell (lehet) ezt érteni? A „Szanhedrin” mint hivatal, a bírák tartózkodási helye (értsd: lakhelye). A kérdés gyökere az, hogy a Szombat legyen a nyugalom napja, még a vétkesek és az elítéltek nyugalma is. A talmudi szakasz ezt ahhoz hasonlítja, mint amikor a Király (Isten a világ Királya) meghívja a királysága minden alattvalóját asztalához, mondván: nem zárok ki senkit, de a lakomát követő napokban ítélkezni fogok.
Felmerült egy másik kérdés is! A Szentély idején a Bírák nem hághatták át, a “szombaton ne ítélkezz” (ne hajtass végre ítéletet) parancsát. Megszegték a parancsot ha „csak hagyták”, hogy mások (akikre nem vonatkozott a szombati munkavégzés tilalma) hajtsák végre, égessenek el valakit szombaton? Ebben az esetben két másik elv érvényesült. Az első a „Sogeg” (tudomása nélkül, önhibáján kívül). Ha ez elitéltet a (fő) bíró tudomásán kívül „véletlenül” végezték ki, vétekáldozatot (chatat) kellett hoznia. Ha viszont a bíró „Mézig”, tudatosan végeztette ki, és annak ellenére, hogy előzetesen figyelmeztették is, hogy a cselekedete milyen büntetést von maga után, a bírót a lehető leghamarabb megkövezés általi halálra ítélték!
A kedélyek megnyugtatására: az idők során, amíg a Szanhedrin létezett és működött, az ismertetett eset közül szombat napján soha, egyik fordult elő! Ebben az esetben mi volt az értelme a cím-szöveg tematizálásának? A bölcs Rabbi Jismael szövegértelmezési szabályából a második: „Ha két szövegben ugyanaz a fogalom szerepel, a két szöveg tartalmilag összetartozik” alapján fel akarták hívni a bírák figyelmét, figyelmeztetésül: “És legyenek ezek nektek törvényként a nemzedékeken keresztül, a ti lakhelyeteken.”(IV.M.35/29)