Nem tudom, ki hogyan van vele, de az utóbbi időben a fokozódó nemzetközi helyzet és gazdasági változások hatására több punkzene forog nálam a lejátszóban, illetve akarom mondani az egyik nagy zenemegosztó oldal jóvoltából. Vallom, hogy kell az élethez egy kis pimasz punk hozzáállás, könnyebb elviselni a mindennapokat úgy, ha pörög a Bad Religion, a Ramones vagy a hazaiak közül az Auróra, valamint az Alvin és a Mókusok.
Nézzük meg, mi is az a punk mozgalom/zenei irányzat, majd áttekintjük a színtér zsidó kötődésű kiemeltjeit. A punk egy könnyűzenei mozgalom, amely 1974-1975 táján alakult ki, melyben fontosak az egyszerű zenei szerkezetek és megoldások. A legtöbb punkdal versszak-refrén szerkezetű és 4/4-es ütemmutatójú. A rövid számok szintén a stílus alapjaihoz tartoznak. A dalok hossza általában két és fél perc. Két nagy irányzatra osztható a színtér: az egyik a szövegében keményen politizáló, rendszerkritikus alműfaj; ikonikus képviselői az angol Sex Pistols és The Clash, az USA-ban a Dead Kennedys. A másik fontos alirányzat az amerikai színtéren kialakult „fogyasztóbarát” surf vagy skate punk, mely a középosztálybeli fiatalok kedvence volt; kiemelkedő képviselőik a NOFX, a Green Day, az Offspring vagy a Blink-182.
Rátérve a zenei terület híres zsidó származású sztárjaira, a Ramones magyar származású dobosával, Tommy Ramone, azaz Erdélyi Tamással már foglalkozott a ZSIMAgazin. A zenekar énekese, Joey Ramone (eredeti nevén Jeffry Ross Hyman) szintén zsidó punk-rocker. Bemondásai, csuklásai, morgása, dúdolása és fiatalos hangja tette őt a punk rock egyik legfelismerhetőbb hangjává. Az Allmusic.com így fogalmaz vele kapcsolatban: “Joey mekegése volt a punk rock hangja Amerikában.” Joey Ramone limfómában halt meg 2001. április 15-én, New Yorkban, négyévnyi küzdelem után. A 90-es évek közepétől egy New York-i rákklinikán kezelték, amely erre a betegségre specializálódott. Mikor meghalt, épp a U2 “In A Little While” című számát hallgatta.
A zsidó származású zenészek már az 1970-es években kiemelkedő szerepet játszottak a punk rock fejlődésében, különösen a New York-i szcénában. Figyelemre méltó példa erre a The Dictators proto-punk együttes, amelynek tagjai Ross “The Boss” Friedman, Andy Shernoff, “Handsome Dick” Manitoba (született Richard Blum) és Mark “The Animal” Mendoza (született Mark Glickman) zsidók voltak. Ross „The Boss” később a Manowar true metal banda gitárosaként lett ismert világszerte az 1980-as években, melynek 1980-as megalakulásától kezdve egészen 1989-ig volt tagja. Apai ágon magyar származású, felesége is magyar gyökerekkel rendelkezik. Mark “The Animal” Mendoza később a Twisted Sister hard rock zenekar sorait erősítette, ahol az apai zsidó gyökerekkel rendelkező Daniel “Dee” Sniderel tolták a metalt. Szerintem nem is igazi kiskamasz az, aki a “We’re Not Gonna Take It” című klasszikus videóklipre nem léggitározott egy partvissal a nappali kanapéján.
A New York-i The Beastie Boys rap rockegyüttes zsidó tagjai hardcore punk zenekarként indultak, és karrierjük során továbbra is punk elemeket építettek be zenéjükbe. A fiúkkal is önálló cikkben foglalkoztam korábban.
A brit punk színtéren a Sex Pistols menedzsere, Malcolm McLaren zsidó volt. A The Clash-ben Mick Jonesnak édesanyja orosz zsidó volt.
Zsidók jelen voltak az 1980-as évek elejének kaliforniai punk színterén is, mint például a Bad Religionből Brett Gurewitz, a NOFX-es Fat Mike és Eric Melvin. Látható, hogy a zsidóság odatette magát a punkságban is. Hallgassatok majd az ünnepeket követően sok Ramonest, és más tisztességes punk zenét.
Mivel a bevezető a punk aktualitásáról szól, a magyar Junkies zenekar friss dalszöveg3 részletével búcsúzom:
„Nem kell, hogy parázz,
nincsen semmi gáz,
nincs miért parázz,
ne félj, nem lesz gáz.”
