A múlt heti ZSIMA lapszámban – még a 94. Ünnepi Könyvhét előtt – aktuális olvasnivalókat ajánlottam, most pedig (részben) a hétvégi helyszíni tapasztalataimat foglalom össze.
„A 2005. évi kutatási eredményekhez viszonyítva 12 százalékponttal esett vissza a könyvolvasó felnőttek aránya; 2020-ban a felnőtt magyar lakosság 13%-a olvas rendszeresen (legalább hetente), míg 2005-ben 25%-uk olvasott rendszeresen. A vizsgált időszak egészét tekintve 2020-ban a legalacsonyabb mind a rendszeresen, mind az alkalomszerűen olvasók aránya. Az országos átlagnál nagyobb arányban olvasnak rendszeresen a nők, a fiatal felnőttek (18-39 évesek) és a 60 évnél idősebbek, valamint a legalább középfokú végzettséggel rendelkezők, a budapestiek és az aktívkorú inaktívak, azaz a munkanélküliek, a tanulók, valamint a szülési vagy gyermekgondozási szabadságon lévők…. A teljes felnőtt magyar népességet célzó kutatás megerősíti azt a korábbi eredményt, hogy a könyvolvasó felnőtt népesség körében a szépirodalmi művek és a szórakoztató irodalom a legnépszerűbb műfajok. 2005-ben összességében a könyvolvasók háromnegyede, 76%-a olvasott szépirodalmat (38%-uk gyakran, és további 38%-uk pedig alkalmanként), és 2020-ban is hasonló ezeknek a könyvtípusoknak, műfajoknak a népszerűsége: a könyvolvasók 72%-a olvas szépirodalmat, ugyanakkor körükben napjainkban többségben vannak az „alkalmanként” olvasók….2020-ban a magyarországi felnőtt népesség több mint fele (58%) soha vagy szinte soha nem vásárol könyvet. A lakosság negyede (25%) évente néhány alkalommal, 9%-a legalább félévente, 7%-a legalább negyedévente vásárol könyvet, és csupán 1% azoknak az aránya, akik havi rendszerességgel teszik ezt.”
Szerencsére e nem túl kedvező kutatási, statisztikai adatok nem látszottak a Vörösmarty tér kavalkádjában; hétvégén zsúfolásig megtelt a helyszín. Mozdulni is alig lehetett. Dedikálásokért legtöbben Lackfi János író, költő, műfordító, szerkesztőnél és On Sainál álltak sorba. Bevallom On Sait nem ismertem idáig, csak azt vettem észre, hogy nagyon hosszú – főleg kamaszlányokból álló – sor vár türelmesen aláírásra hozzá. Azóta kiműveltem magam: Varga Beáta (1975. november 14.–) magyar író, szerkesztő és viselkedéselemző. Többnyire sci-fi- és fantasytörténeteket publikál, hol K. Varga Beáta, hol On Sai néven. A hazai sci-fi-közéletben 2004 óta tölt be fontos szerepet.
Kiadója pultját áttekintve az írónő slágerkönyve az immár harmadik kötetnél járó Vágymágusok sorozat, melyben a fülszöveg szerint Szépvölgyi Rianna egy eldugott völgy grófkisasszonya, aki bogaras atyjával és zenész ikeröccsével él. Rianna férfiruhában van, amikor balszerencséjére találkozik Ras parancsnokkal, aki a hazaérkező hírhedt Kartal hercegnek gyűjt katonákat. Riannát összecseréli az ikertestvérével, és magával viszi. Ha rájönnek, hogy Rianna lány, felségárulásért kiirthatják a családját. Vajon sikerül visszacserélnie magát, mielőtt lelepleződik? De mit tegyen addig a férfiasan vonzó Ras, a magát mutogató jóképű Mort és a vad Lidérc közelében, ha a mágiája csalogatja a férfiakat? Míg a hercegre várnak, valaki vadászni kezd a csapatra. Rianna nem számíthat másra, csak az eszére, és egy hajmeresztő szövetségesre, miközben őket lesi a természet, ami hol a halálukat akarja, hol pedig illetlenül valami mást. “…amikor reggelente álmosan felnézel a tornyokra vagy megcirógatod a falat, az ember azt kívánja, bárcsak ő lenne a kezed alatt.”
Szóval úgy tűnik a kamaszlányoknál most ez a menő. Én részben maradtam a tényirodalomnál, megvettem a nemrég elhunyt filozófus, a rendszerváltás ikonikus alakjának, Tamás Gáspár Miklósnak Világvége 1. című kötetét, mely a szerző életműkiadásának első darabja, a fülszöveg szerint TGM 2000-2010 között írt, főként magyarországi politikai, kulturális, gazdasági jelenségeket vizsgáló szövegeiből válogat.
A jelen krónikájaként olvasható írások a Kádár-korszak és a rendszerváltás örökségét, a 2001. szeptember 11-i terrortámadást és az iraki háborút, a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok ígéreteit és botrányos kudarcát, a magyar szocializmus neoliberális fordulatát és a jóléti állam leépítését, a 2008-as gazdasági világválságot és kezelését, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapozását tárgyalják, megmutatva, miként terjed a posztfasizmus a későkapitalizmus páncélozott burkában, de fel-felvillantva a valódi demokrácia és kommunizmus gondolatát is – a távoli horizonton.
A könnyedebb művek közül lecsaptam Bíró Szabolcs Anjou-sorozatának VII. kötetére, melyben folytatódik a XIV. századi Magyarország izgalmas története: 1345.
Alighogy véget ért a litvánok elleni keresztes hadjárat, a csehek máris a lengyelekkel háborúznak. Krakkó ostromát magyar hadak segítenek meghiúsítani, de közben Anjou Lajos már a következő, tengermelléki hadjáratára készül. A dalmáciai Zára véres háborúba keveredik Velencével, ám miközben Visegrádról várják az életmentő segítséget, a Nápolyi Királyságban olyasmi történik, ami alapjaiban változtatja meg az Anjouk további terveit – és a Magyar Királyság történelmét.
Ami az Ünnepi Könyvhét megrendezését illeti, tavaly is olyan volt az időjárás, hogy bizony időnként leszakadt az eső. Most is be kellett húzódni egy jó húsz percre az égiek elől. Megfontolandó lehet, hogy olyan pavilonok kerüljenek kialakításra, melyek esős időben is ki tudják szolgálni a könyvbarátokat.