Dr. Schindler József főrabbi rövid pályarajza születése 105. évfordulója, valamint műveinek elektronikus forráskiadás formájában történő közzététele alkalmából

Dr. Schindler József[1] főrabbi, a magyarországi zsidóság vészkorszak utáni egyik fontos vallási vezetője 1918. június 4-én, Budapesten látta meg a napvilágot. 1942-ben szerzett bölcsészdoktori fokozatot, a rabbinikus diplomáját pedig 1943-ban kapta meg.^[2] Még ugyanabban az évben Kecskemétre szólította a kötelesség, és megkezdte rabbinikus szolgálatát.^[3]Mivel igen fiatal emberként lett a helyi zsidó közösség lelki vezetője, átérezte a fiatalságot is nagyon erősen sújtó, diszkriminatív zsidótörvények által kiváltott ambivalens érzéseket.

Dr. Schindler József főrabbi (1918-1962)

A fiatal rabbi már a pályája kezdetén rengeteget foglalkozott az ifjúság nevelésével, zsidó napközit, zenei és irodalmi önképzőköröket, valamint sportszakkört is szervezett. Kiváló pedagógusként határtalan türelemmel szinte minden idejét a közösségnek és a fiatalságnak szentelte. A közösség építése mellett tudományos ismereteit is mélyítette, bölcsészdoktori dolgozata, Egy régi arab anyagelmélet – Az okkazionalista atomizmus rendszere, forrásai és kritikája Májmuni alapján címen már 1941-ben jelent meg rövid teológiai szakkönyv formájában.

1944 tavaszán a magyar hatóságok megkezdték a magyarországi vidéki zsidóság deportálását. Ekkor Schindler József főrabbi volt az, aki mindössze huszonhat évesen, mégis igen érett emberként a zsidótörvények által kegyetlenül sújtott kecskeméti zsidó közösség élére állt, és a legszélsőségesebb és legembertelenebb körülmények között is igyekezett összetartani közösségét, tartani bennük a lelket, amennyire csak lehetséges volt. Mikor 1944 tavasza már a vége felé közeledett, a kecskeméti zsidó hitközség több mint 1400 tagját az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták. Schindler főrabbi maga is a náci németek és magyar kollaboránsaik embertelenségének áldozatává vált, és a saját bőrén tapasztalta meg a Holokauszt, a népirtás borzalmait.[4] Ám minden átélt szenvedés ellenére úgy érezte, túl kell, hogy élje, vissza kell térnie, mert úgy vélte, az a feladata, hogy a haláltáborok poklából visszatérő keveseknek legyen pásztora és lelki támasza. Schindler főrabbi végül valóban maga is a Holokauszt kis számú túlélője között volt, Bergen-Belsenben érte a háború vége és a felszabadulás. Hihetetlen akaratereje és élni akarása átsegítette a legnehezebb időszakon is: visszatért Magyarországra, és a második világháborút követő zavaros időszakban újra a kecskeméti zsidó hitközség élére állt.

A visszatérését követő hónapokban fő feladatául tűzte ki, hogy maradandó és méltó emléket állítson a Holokauszt magyarországi zsidó áldozatainak. Éveken át tartó szervező munkájának köszönhetően épült föl végül a kecskeméti zsidó temetőben az új ravatalozó, ahol megálmodója akarata szerint az elhurcoltak nevét szentírási idézetekkel és hagyományos szimbólumokkal együtt vésték márványba, és amelyek a ma napig ott láthatók. Schindler József főrabbi 1945 és 1950 között még alapvetően optimistán látta a világot. A Holokauszt borzalmai után bízott abban, hogy a kecskeméti zsidóság megmenthető, a közösség újjáéleszthető, ám idővel átlátta azt is, hogy a környező települések zsidó lakosaival együtt egy közel 4000 lelket számláló közösség nagy része veszett oda. Az a kevés ember, akik visszatértek a koncentrációs táborok poklából, vagy a régióból költöztek el, elsősorban a fővárosba és a nagyobb városokba, vagy már nem gyakorolták tovább a vallásukat. Schindler József főrabbit ezért a kötelessége végül Szegedre szólította, mert úgy érezte, ott hívebben tudja szolgálni a megmaradt zsidó közösség tagjait, és amikor felkérést kapott a szegedi rabbiszék betöltésére, elfogadta azt. Szegeden végül 1950. június 23-án Scheiber Sándor, a 20. század egyik legnagyobb zsidó tudósa, főrabbi, az Országos Rabbiképző Intézet akkori rektora iktatta be a hivatalába, és a beiktatási beszéd alkalmából így fogalmazott a rabbinikus hivatásáról:

„A zsidó pap nem sámán volt, aki egy titokzatos világ küldöttének hirdette magát, paradicsomot ígért és pokollal fenyegetőzött, hanem mindig és mindenben ember. Szabad emberként akart szabad emberekhez szólni, és szabadságra akarta őket nevelni. Tévelygő ember, akiben híveivel szemben többletként forró vágy élt az igazság után, amelyhez vezető utat talán meg tudta mutatni. Kétezer év óta, hogy Jochánán ben Zákkáj először adta a ’rabbi’ címet tanítványainak, a rabbi feladata az volt, hogy tudásával és erkölcsi tekintélyével irányítson és tanítson… A rabbinak csupán egy előjoga volt: a tudásé, amelyet tanulással szerzett meg… A mi teológiai főiskolánk sohasem tanított teológiát, hanem tudományt. Mi nem teológusokat képeztünk, hanem tudományosan képzett papokat adtunk a társadalomnak.”[5]

1950-es beiktatása után Schindler József 1962-ig, egészen haláláig látta el a feladatait.^[6] A szegedi zsidóság lelki-szellemi vezetését lényegében az egykori hitközség romjain volt kénytelen ellátni, kis létszámú közössége túlélői számára a legválságosabb időszakban szolgált szellemi iránymutatóként.[7]

A második világháború és a Holokauszt borzalmai után Schindler József főrabbi pontosan tudta, hogy hosszú, nehéz évek várnak a magyar zsidó közösségre, már persze azokra a kevesekre, akik megmaradtak, és nem hagyták el vallásukat, vagy nem vándoroltak ki az újonnan létrejött Izrael Államba. A berendezkedő kommunista diktatúra elnyomását a vidéki zsidóság is megszenvedte. Schindler József az 1950-es években ebből kifolyólag úgy döntött, hogy elkezdi szerkeszteni és kiadni a Vidéki Rabbikar Körlevele című időszaki kiadványt, amely szamizdat jellegű, félhivatalos folyóirat volt, és azzal a céllal jött létre, hogy segítse és támogassa a vidéki rabbikat lelkipásztori feladataik ellátása során, lehetővé tegye a közöttük való vallástudományi, kulturális eszmecserét.^[8] A folyóirat összesen két évfolyamot ért meg, 1954-ben és 1955-ben jelent meg kis példányszámban, és a vidéki rabbik lényegében egymás között terjesztették gépelt másolatok formájában, mégis igen nagy segítséget jelentett a számukra, és gyakorlatilag ez volt a magyar zsidóság egyetlen tudományos igényű írásokat is tartalmazó, elsődlegesen vallási tematikájú folyóirata.

Schindler József főrabbi végül tragikusan fiatalon, mindössze 45 évesen hunyt el, a Teremtő 1962. szeptember 15-án szólította magához. Rabbinikus végakaratában úgy rendelkezett, hogy a szegedi rabbiszékben Raj Tamás kövesse.^[9] Raj Tamás főrabbi egy vele készült, jóval későbbi interjúban úgy emlékezett meg elődje, Schindler József 1950-es és 1960-as évekbeli rabbinikus tevékenységéről, tisztességéről és állhatatosságáról, hogy a szegedi főrabbi végig távol tartotta magát a politikától, közössége javát szolgálta, és nem hagyta magát a kommunista diktatúra éveiben sem magát befolyásolni a politikusok által.[10]

Dr. Schindler József főrabbi sírja ma a szegedi temetőben található. Halála után özvegye, Pannika, valamint Iván fia alijáztak, azaz kivándoroltak Izraelbe, és Holonban telepedtek le. Felesége 2009-ben hunyt el.^[11]

Schindler József 1941-ben elkészült doktori dolgozata, az Egy régi arab anyagelmélet – Az okkazionalista atomizmus rendszere, forrásai és kritikája Májmuni alapján című teológiai értekezés, valamint az általa szerkesztett Vidéki Rabbikar Körlevele című folyóirat két évfolyama fontos és értékes magyar judaisztikai források. Ezeket most elektronikus forráskiadványként adjuk közre, Schindler József főrabbi összegyűjtött, elsősorban ugyancsak a körlevél hasábjain megjelent vallástudományi írásaival együtt, kommentált szövegkiadások formájában, és amellett, hogy megkísérlünk emléket állítani a mára szinte elfeledett, példamutató életművet és életpályát magáénak tudó főrabbinak, széles körben, bevezető tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátva tesszük hozzáférhetővé bárki számára az igen értékes judaisztika-történeti forrásokat.

Jegyzetek

[1] Schindler József életéről lásd bővebben Róna Tamás főrabbi munkáit: Róna Tamás, Judaizmus és közösségtörténet. Kecskemét rabbijainak működése történetszociológiai megközelítésben, Budapest, Magyarhoni Zsidó Imaegylet (ZSIMA), 2022, 141–149. https://zsima.hu/wp-content/uploads/2022/08/01-rt-judaizmus-es-kozossegtortenet-jav-kesz.pdf, letöltés ideje: 2023. május 11.; Uő: A közösség szolgálatában. Kecskemét négy neves rabbijának pályarajza a dualizmustól a Kádár-korszakig, Budapest, Magyarhoni Zsidó Imaegylet (ZSIMA), 2022, 27–34. https://zsima.hu/wp-content/uploads/2022/08/04-rt-a-kozosseg-szolgalataban-jav-kesz.pdf, letöltés ideje: 2023. május 11.

[2] A budapesti Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet Évkönyve az 1942/43. tanévről. Kiadja az intézet igazgatósága, Budapest, 1943, 20.

[3] Moshe Carmilly-Weinberger: The Rabbinical Seminary of Budapest 1877–1977. Sepher-Hermon Press, New York, 1986.

[4] A Holokauszt során a magyar zsidóság által elszenvedett borzalmakról lásd: Róna Tamás: A bizonyosság ládája. Írások a zsidó–keresztény párbeszéd tárgyköréből, Budapest, Magyarhoni Zsidó Imaegylet (ZSIMA), 2023, 86–108. https://zsima.hu/wp-content/uploads/2023/03/rt-6-a-bizonyossag-ladaja-kesz-1.pdf, letöltés ideje: 2023. május 16.

[5] Scheiber Sándor: Emlékbeszéd Dr. Schindler József szegedi főrabbi sírkőavatásán, in uő, Scheiber Sándor könyve. Válogatott beszédek, szerk. Kőbányai János–Katona Ferenc, Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 1994, 102–104.

[6] Róna Tamás, Judaizmus és közösségtörténet, 147.

[7] Schőner Alfréd: Fény és árnyék a szegedi zsidóság életében a hetvenes évek elején. Szubjektív visszaemlékezés.
https://www.or-zse.hu/resp/soner-fenyesarnyek-szeged2003.htm Letöltés ideje: 2023. 02. 10.

[8] „Ma írunk és a mának írunk. Szeretettel kell követnünk minden erőfeszítést, amivel az ember életét jobbá, szebbé akarjuk tenni. Ez tanításunk lényege. A vidéki rabbitestület körlevele csoportosulás, de nem kirekesztő szándékú megmozdulás. Az idők múlásával ugyanazok lesznek a módszerek a főváros lelki gondozásában, mint a vidéken. Csak a vidéki, az egyes embert meglátó, eszközökkel lehet majd eredményt elérni. E csoportosulás a Tóráért való megmozdulás.” Kedves Kartársak! In: Schindler József (szerk.): Vidéki rabbikar körleve I. évf. Szeged, 1954, 2.

[9] A Kecskeméti Zsidó Hitközség legidősebb tagja által közölt adatok alapján.

[10] Petri György–Rácz Péter: A dolgok csak megtörténnek velünk. Beszélgetés Raj Tamással.

http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-dolgok-csak-megtortennek-velunk

Letöltés ideje: 2022. 01. 28.

[11] Róna Tamás, Judaizmus és közösségtörténet, 149.